Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Toy Story 3 után, ami kerek, egész és nem mellesleg szívmelengetően nagyszerű lezárása volt az életre kelt játékok kalandos történetének, ugyan mi szükség van még egy erőltetett folytatásra? És egyáltalán, lehet még elmondani bármit ezekkel a karakterekkel, amit eddig nem láttunk a Pixar stúdiótól?
Woody sosem vesztette szem elől elsődleges feladatát, hogy vigyázzon aktuális gazdájára, legyen szó Andyről vagy akár Bonnie-ról. Főhősünk és barátai egy páratlan kalandba csöppennek, amikor Bonnie egy új játékkal bővíti a gyerekszobáját. Woodynak bizonyítania kell, hogy a külvilág veszélyei között is bátor és tettre kész tud lenni, ha a barátságról van szó.
Hogy a Toy Story 4 a rajongók szüntelen sirámainak, vagy pedig a mikiegeres stúdió zöldhasú iránti klinikai megszállotságának köszönhetően készült el, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Viszont az tény, hogy a Pixar mindent megtett, hogy a negyedik rész a lehető legélvezetesebb, legszórakoztatóbb legyen, távolról se tűnjön izzadtságszagúnak és még némi morális útravalót is csomagoljanak azok számára, akik nem érik be a többek között a Key & Peele duó által szolgáltatott humoráradattal. A Toy Story 4 meglepően vicces, utoljára ennyire poénokkal telezsúfolt filmet 2006-ban készített a Pixar. Természetesen a stúdió más saját gyártású filmjeire történő utalások most sem maradhatnak el, ahogy megszokhattuk ezek ötletesek és aranyosak.
Sajnos azonban hiába igyekezett a Pixar egy könnyed nyári blockbustert összehozni, azért érződik, hogy megfelelő kreativitás híján az akarnok anyavállalat csak saját maga alatt vágja a fát. A 90 perces játékidő valójában csupán egy szétnyújtott rövidfilmet takar, a cselekmény egyáltalán nem olyan feszes, ahogyan a stúdiótól ezt megszokhattuk, a késleltetett reveláció épp ezért nem is éri olyan meglepetésként a nézőt. Aggodalomra semmi ok, unatkozni nem fogunk, a Pixar színes-szagos világa a mai napig varázslatos, de ha valaki Toy Story filmet akar csinálni, akkor azért ennél kicsit több kell.
A történet kedves és aranyos és tanulságos, de mivel mind a setting, mind pedig a sztori ismert, valódi újdonsággal csak limitált mértékben tud szolgálni a tetralógiává bővült saga negyedik felvonása. A rendezést megint egy zöldfülűre bízta a Pixar, Josh Cooley ugyanis csupán két rövidfilmet dirigált, azokat is házon belül. A munkájára nemigen lehet panasz, bevállalós merészség hiányában csak annyit javasolnék, hogy fogadja meg John Wick hátán olvasható tanácsot: Fortes fortuna adiuvat!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
