John Woo és Dolph Lundgren? Ez elsőre nem is hangzik rosszul, csak mikor a felszín alá tekint az ember, akkor rájön, hogy itt bizony nem azt fogja kapni, amit egy Ál/Arc vagy egy Mission: Impossible 2-től, hanem egy oltári nagy csalódást. A Blackjack ugyanis egy ízig-vérig TV-film, amihez valószínűleg a munkaügyi központon keresztül intézték a munkanélküli színészeket alamizsnáért. És az a legrosszabb, hogy a főgonosz egy kiköpött Bud Bundy klón.
Jack Devlin egy szuperzsaru. Az egyik bevetése viszont nem úgy sül el, ahogyan azt szerette volna, mert bár sikerül egy kislány életét megmentenie, de cserébe megsérül a szeme egy villanógránáttól. Noha felgyógyul, de örökre érzékeny marad a fehér fényre. A felépülés után újra belefog egy melóba, amiben egy pszichopata gyilkos próbálja meg eltenni láb alól az általa védett személyt…
De most komoly… nem volt pénz? A casting itt már az a szint, mikor az ember visszasírja Rob Schneidert, Lorenzo Lamast és Pamela Andersont is a kamerák elé. Bár való igaz, hogy itt csak egy TV-filmről beszélünk, de Dolph Lundgrenen kívül, ami itt elromolhatott, az el is romlott.
A Blackjack nagyot vállal. Drámai akar lenni, mélységet akar vinni Lundgren karakterébe, a főgonoszt pedig túltolják, de nem úgy, mint Nicolas Cage karakterét az Ál/Arc-ban, hanem úgy, hogy már kínos legyen. Rossz forgatókönyv, még rosszabb színészek és egy olyan John Woo, mint aki szándékosan rossz filmet akart volna rendezni. Noha néhol megcsillant a tipikus Woo-féle akciózás, de oly keveset kaptunk belőle, hogy lényegében kósza emlékeink sem lesznek róla a film megtekintését követően.
A Blackjack egy rossz film, de egy jó Lundgrennel. Épp ezért nehéz ügy, mert Woo-tól jóval többet várna el az ember és láthattuk már, hogy egy B-kategóriás akciósztárral is célba tud érni, lásd Tökéletes célpont Van Damme főszereplésével, vagy akár a Rés a pajzson és Ál/arc filmek John Travoltával. Itt valami nagyon félrement… 3/10