Úgy tűnik, hogy nosztalgikus hangulatban vagyok, és ismételten egy régi darabot vettem elő a történelemből, ami aktuálisnak mondható, hisz jelenleg is tart a forgatása a 2014-es remake verziónak. Bevallom őszintén, semmi extrát nem várok az új filmtől, mivel 1987-ben Paul Verhoeven olyan magasra tette a mércét, amit szerintem megközelíteni sem fog az új. Aztán lehet, hogy rám cáfol… Mindenesetre az eredeti kultuszfilmmé vált az évek során, és tipikusan az a film, amit egyszer mindenképpen látni kell.

A történet egy Alex J. Murphy nevezetű rendőrről szól, akit brutálisan meggyilkolnak (legalábbis azt hiszik az elkövetők) egy bevetés közben, azonban egy csoda folytán életben marad, és az új Robotzsaru-programnak köszönhetően visszatérhet Detroit utcáira. Azonban már nem emberként, hanem egy félig robot, félig ember alkotta gépként, akinek a feladata, hogy könyörtelenül fenntartsa a rendet a bűnözőkkel hemzsegő városban…

A Robotzsaru a 80-as évek, de talán az egész filmtörténelem egyik legmeghatározóbb akció mozija. Az aniutópisztikus világban játszódó könyörtelen és brutális társadalomkritika, rendkívül jó szórakozást tud nyújtani azoknak, akik nem egy családi akciófilmre vágynak. Teljes mértékben felnőtteknek készül a film, mert a képi világát nem a manapság jól megszokott visszafogottság jellemzi, hanem a vér, az agresszivitás és az öldöklés. De ez még mindig nem volt elég a rendezőnek, mivel egy olyan zeneszerzőt hozott a stábhoz, mint Basil Poledouris, aki lenyűgöző munkát végzett, és a filmzenéjének a dallama, a mai napig felcsendül a fülemben. A filmhez egy varázslatos hangulatot társít.

Verhoeven a színészek kiválasztásában is remek munkát végzett, ezalatt főként a főhős és a főgonosz személyének a kiválasztását értem, mivel Peter Weller, mint Alex, s mint Robotzsaru, fantasztikus volt, csak úgy, mint Kurtwood Smith főellenségként.

A film felépítése nagyon jó ütemben halad, és egy percig sem ül le, ugyanakkor feszültséget folyamatosan emeli. Alex karakterfejlődése is együtt él az alkotással, mert ahogy nő a feszültség, úgy ébred öntudatra, és változik meg a személyisége. Ennek hatására a karakter egy igazi hőssé válik az emberek szemében.

Sajnos a folytatások messze elmaradtak az első rész szintjétől, és a végére egy gyenge TV sorozattá vált. De szerencsére az első film bekerült a legnagyobbak közé, úgyhogy nincs min szomorkodni. Egy igazi klasszikus. Bátran adok rá 9/10-et.