Gore Verbinski nem tud kilépni a saját árnyékából, és ezáltal a filmgyártás terén sem tud újat mutatni. Összegyúrta két korábbi alkotását, a Rangot és a Karib-tenger kalózait, majd elnevezte Magányos lovasnak.
Butch Cavendish a hírhedt bandita a csapata segítségével lemészárolja az őket követő rangereket, ám az egyik jelvényes elesett visszatér a való világba egy bizonyos Tonto nevezetű indián segítségével, akik együttes erővel állnak bosszút a rosszfiúkon…
Verbinski agyára ment a siker, mert úgy gondolta, hogy aki egyszer már a csúcson volt, az mindig is ott lesz. Ha ez így menne, akkor sokan készítenének tökéletes filmet, de mint tudjuk ez lehetetlen, és Verbinski is csak ember, és aki ráadásul most duplán is besült, mert nem elég, hogy óriási bukta lett a film, de ezek után a stúdiók kétszer is meggondolják, hogy adnak-e ismét 200 millió dollár feletti összeget a kezébe, hogy abból készítsen filmet.
A magányos lovas alapjába véve nem lett volna rossz, ha tudott volna olyan érzést kelteni, hogy „na, ezt még nem láttuk”. Nem tudott, sőt… Johnny Depp karaktere annyira egy másolat volt, hogy aki látta a Karib tenger filmeket, annak egyből a jó öreg Jack Sparrow jutott eszébe. Ez nem csoda, hiszen egy kiköpött másolat volt Tonto (egy kicsit gyengébb kiadásban).
Sajnos nem éreztük, azt, hogy ez a film új, ez a film adni szeretne nekünk valamit. Verbinskitől az egyetlen bátor lépés, hogy a westernhez nyúlt, mert a zsáner haldoklik, és elkél a jó western a népnek. De, amit Tarantino a Djangoból kihozott, azt Verbinski még csak megközelíteni sem tudta.
A magányos lovas se akciónak, se vígjátéknak, se kalandfilmnek nem jó. A storyt bő másfél órában lehetett volna tálalni, ehelyett majdnem két és fél órás lett a film. De oké, legyen… viszont akkor ki kéne tölteni a játékidőt, mert ha egy érdektelen, semmitmondó ökörködés lesz a film, akkor bizony nagyon kevés nézőnek fog bejönni. Sajnos nagyjából ez is lett a sorsa a filmnek, mert bár volt benne néhány ütős poén, meg néha-néha megvillant valami, de összességében hatalmas csalódás lett a film, még úgy is, hogy alapból nem voltak nagy elvárások vele kapcsolatban.
No, de a végére egy kis pozitívumot is írok, hogy ne látszódjak szőrösszívűnek. A fényképezés egyszerűen parádés a filmben, így legalább ezért érdemes megnézni. Valamint a színészek közül William Fichtner, Armie Hammer is jók voltak. (Deppet nem említem meg, mert ő tud ennél sokkal többet is, és rég nem ilyen gyenge filmekben kéne szerepelnie.) Összességében viszont nem több, mint 4/10, még akkor sem, ha a film utolsó 15-20 perce végre mutatott valami értékelhetőt is.
