Oaklandben a 2009-es évet egy tragikus kimenetelű rendőri akció nyitotta, melyben néhány rendőr, és afro-amerikai kapott főszerepet. A fiatal Oscar Grant elhunyt, pedig semmi nem indokolta, hogy ilyen árat kelljen fizetnie. Az ő története ihlette meg az elsőfilmes rendezőt, Ryan Coogler-t, aki a Sundance és a Cannes-i filmfesztiválon debütált ezzel a filmjével, nem kis sikerrel.

A film, a már említett Oscar Grant életének utolsó napjait eleveníti fel, és mutatja meg, hogy miként járt a fegyvertelen fiatal az újév első napján az egyik metrómegállóban. Az esetet több szemtanú is rögzíteni tudta a telefonjával, így az internetre is felkerült, és keringve a világhálón nem kis felháborodást váltott ki világszerte…

A 27 éves direktor, a filmjét az esetről készült archív felvételekkel indította, mellyel belőtte az egész film hangulatát. Ezek után látszólag kissé visszavett, ám ha belegondolunk, akkor csak azt mutatta meg nekünk, amit kellett. A történéseket nem tette giccsessé, annak ellenére sem, hogy 1-2 helyen a saját kitalált ötletét rakta bele, hogy a filmet még közelebb hozza hozzánk. Oscar utolsó napjai nem voltak érdekfeszítőek, csak élte a saját kis átlagos életét, amit hétköznapi események sorozata rakott ki. Barátokkal volt, a lányát az iskolába vitte, néha összekapott az asszonnyal, és persze a pénz kérdése, mert hát Oscar nem a tehetősek körét erősítette. Coogler dokumentarista ábrázolása szárazzá változtatta a filmet, de pont emiatt tudtunk igazán közel kerülni a főhőshöz, és ezért tudtunk a film utolsó fél órájában katartikus állapotba kerülni.

Hiába tudjuk előre a végkimenetelt, hiába tudunk mindent előre, a metrómegállóban lévő képsorok, olyan hatást tudnak kelteni, amire csak kevés film képes. Coogler nagyon magasra tette a lécet az első filmjével, és ezek után árgus szemekkel kell nézni, hogy a karrierjét hogyan tudja folytatni, mert ilyen kezdésről csak álmodni lehet.

Azonban a film nem csak a rendező felbukkanásáról szól, hanem Michael B. Jordan remekléséről is. A fiatal színészt eddig is dicsérték, de ezzel a produkciójával egy újabb szintre lépett, ami mindenképpen dicséretes. A jövőben szerintem fogjuk őt még nagyobb szerepekben látni, mert megérett hozzá.

A Fruitvale Station összességében tehát egy nagyszerű dráma, ami remek színészi játékkal van fűszerezve. A film megmutatja, hogy történnek nagyon szörnyű dolgok a világban, és azokból egyet, Ryan Coogler a filmvásznon is bemutatott. 8/10