A legidősebb bosszúálló története, avagy hogyan aludjunk át egy évszázadot. Az Amerika kapitány a 2011-es megjelenését követően két részre szakította a filmnézőket. Valaki odáig volt érte, valaki pedig a Bosszúállók széria leggyengébb epizódjaként tekintett rá. Nos, a Kapitány esetében sajnos az utóbbi álláspontot is el lehet fogadni, mégpedig azért, mert ez a film jó is, és rossz is, azonban az már csak rajtunk áll, hogy a mérleg nyelve merre billen, ugyanis egy hajszálvékony sáv választja el a két végletet.
A II. világháború kellős közepén állunk. A lelkes ifjú, Steve Rogers is szeretne belépni a hadseregbe. Azonban a testi adottságai katasztrofálisak, ráadásul aszthmás is, így semmi esélye nincs felvennie a kesztyűt. Viszont pont kapóra jön neki egy új katonai projekt, ami szuperkatonát tud csinálni az emberből (legalábbis ezt remélik). Rogersnek nincs más esélye kikerülni a hadszíntérre, így elfogadja a lehetőséget, a végeredmény pedig nem más, mint egy Amerika kapitány. A hős először cirkuszi bohóc, majd később a Hydra legyőzője lesz…
A legnagyobb hiba az első filmeknél, hogy nem hagynak elég teret a főhősnek a kibontakozásra, és nem tudjuk meg, hogy honnan fejlődött igazi jelképpé, legalábbis a legtöbb esetben csak nagyon felületesen. Na, már most Joe Johnston filmjében bőven kapunk választ erre a kérdésre, és bizony ez a legfontosabb egy eredettörténetnél. Az Amerika kapitány ezenfelül egy egész korrekt storyval is bír, amit ügyes akciójelenetekkel, és remek fényképezéssel tarkítottak. De ez még nem lett volna elég a sikerhez, ha nem csempésznek a filmbe stílust. A kapitánynak ugyanis volt stílusa, volt egy remek Indiana Jones érzete, ami miatt remekül muzsikált a filmvásznon a hős.
Ugyanakkor tény, hogy sok hibával is rendelkezik a film, ami leginkább a milliószor látott sablonokban keresendő. Például az olyanokban, mint a szerelmi szál, vagy a főgonosz kidolgozatlansága (Ez sajnos értendő most a hadseregére is…). Nem egyszer, nem kétszer játszották már el ezt a blockbustereknél, de mégis meglépik újra és újra, csak tudnám, hogy miért?! Miért nem lehet elegendő időt szánni a főellenségre, hiszen ő adja a sava-borsát az egésznek, és ő miatta lesz a főhősből igazi hős.
Az Amerika kapitány, összességében a hibái ellenére is sokkal kerekebbnek, sokkal egyedibbnek tűnik, mint a többi első fázisos Marvel "egy hősös" film (kivétel a Vasember). Lehet mondani rá, hogy tipikus elsőfilm, de valamivel mégis több. Ugyanakkor azt is meglehet érteni, ha valakit nem kapott el a film hangulata, így kevésbé tudta élvezni. No, de majd a 2. rész, hiszen a Tél katonája áprilisi nyitórekordot döntött az USA-ban, és az IMDB-n is meglehetősen szépen szerepel. 8/10
