Rengeteg gyerek, köztük én is rajongtam az ókori Egyiptomért. Általános iskolás koromban folyamatosan a hieroglifák után olvastam a könyvtárban, illetve megannyi képes könyvet vettem ki, hogy többet tudjak meg arról a birodalomról. Mi az a mumifikálás, kik voltak azok a fáraók, és kik építtették a piramisokat. Röviden és tömören, csodáltam azt a kort. A 2000-es évek elején ráadásul a TV-ben is láthattam egy filmet, mely pont az ókori Egyiptom titkait célozta meg, és ami nem más volt, mint a Múmia. Stephen Sommers filmje a mai napig az egyik kedvenc kalandfilmem.
Imhotep főpap és a fáraó szeretője között tiltott szerelem alakult ki. A bűnükért halálra ítélték őket. Imhotep a legrosszabb halált nyerte el, és a múmiája 3000 évig feküdt Hamunaptra elveszett városában. A 20. század elején azonban egy kalandorokból álló csapat rátalált az ősi sírra. Akaratukon kívül kiszabadították és felélesztették a halott testet, aminek aztán egyetlen célja maradt, hogy visszakapja kedvesét. Közben természetesen, aki az útjába mert állni, arra halált hozott. Egyedül csak Rick O'Connell és csapata volt képes szembeszállni a múmiával...
Első ránézésre azt lehetne mondani, hogy a film egy Indiana Jones másolat, csak éppen itt egy múmiával harcolnak, és csapatban. Ebben van is valami, de ha jobban megnézzük, akkor csak nagy vonalakban igaz az Indis hasonlat. A Múmia egyik legfőbb erénye, hogy poénosabbra veszi a figurát, és próbál egyedi lenni, és nem utánozni Spielberg klasszikusát. Tény, hogy abban is rengeteg viccet sütöttek el, de itt valahogy mégis más lett az összkép. A Múmiát eredetileg horrorfilmnek szánták, és azt szerették volna, hogy a Boris Karloffos Universal klasszikust idézze, de végül egy családi kalandfilm kerekedett ki belőle, amit én bevallok őszintén nem is bánok. Bár szerettem az 1932-es kiadást is, de jobb így, hogy ez a Múmia más akart lenni.
A főszerepre eredetileg olyan nevek pályáztak, mint Tom Cruise vagy Brad Pitt, de a rendezőnek más elképzelése volt. Ő mást akart, így esett a választás Brendan Fraserre, akinek ez a mai napig a legjobb és leghíresebb szerepe. Nem egy nagy színész ugyan, de Rick O'Connell szerepében parádézott, és ezt már senki nem veheti el tőle. Az 1999-es Múmia legnagyobb pozitívuma, hogy nem egy karakterre, és nem két karakterre helyezi a hangsúlyt, hanem teret ad a kisebb szerepekben feltűnő színészeknek is, gondoljunk csak Benire, Jonathanra, vagy Ardeth Bayre. Olyan figurák ők, akik O'Connell, Evy, és Imhotep mellett meg tudják színezni az alkotást, és ez azért ritka. Ritka, amikor egy filmből több embert is ki lehet emelni pozitív értelemben, pláne, ha nem „világbajnok” névsorból áll a színészi gárda.
A Múmia sosem lesz a legnagyobbak között emlegetve, de a film klasszikussá válását nem lehet vitatni. Egy olyan családi produkcióról beszélünk, ami kiállta az idő próbáját – ami bár még nem volt olyan sok – és a mai napig kegyetlenül szórakoztató. Lendületes, vicces, néhol horrorisztikus, de végtelenül hangulatos alkotás, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Tizedjére is remek. 8,5/10
ui: Ha szkarabeusz bogarakkal találkoztok, akkor fussatok, amerre láttok!!!
