A franciák értenek a vígjáték készítéshez, de talán azzal sem túlzok, - nyilván szubjektív - ha azt mondom, hogy ők csinálják a legjobb vígjátékokat. Anno Louis de Funès szórakoztatta a népet (Úúú az a Káposztaleves), ma meg Jean Reno, Gérard Depardieu, és a Taxi. Nyilván ez a három név csak egy kis szelet az egészből, de annyi biztos, hogy ők nem egy, és nem két klasszikust tettek már le az asztalra az elmúlt 20 évben, ami azt jelenti, hogy lehet rájuk számítani, ha röhögni szeretnénk.

Miután Ruby sikeresen elrejtette a zsákmányát, rács mögé kerül. A börtönben csak az jár a fejében, hogy bosszút álljon azon az emberen, aki megölte azt a lányt, akit szeretett. Amikor már mindent kitervelt a szökéshez, akkor megjelenik Quentin „barátja”, aki keresztülhúzza a számításait, és egy eszeveszett kalandba sodorja…

Tipikusan az a film, aminél nem érdekel a történet. Csak az számít, hogy Jean Reno és Gérard Depardieu ott legyenek a filmvásznon, és nyomassák a hülyeségeiket. A Pofa be! egy 90 perces poénáradat, aminek egyetlen egy célja van, hogy megnevettessen. Épp ezért a rendező, Francis Veber csak és kizárólag a két legnagyobb humorforrásra, a színészekre összpontosított. Minden mást a háttérbe szorított, így kaptunk egy klisés történetet és egy rakás jelentéktelen, egysíkú mellékkaraktert, akik közül is csak a bazdmegelő öreg volt értékelhető. Na jó, talán a zöldséges is…

A legszebb az egészben, hogy Ruby és Quentin külön utakon is jól teljesítenek. Ruby ugyan nem szolgáltat annyi poént, mint az idióta „társa”, de tökéletesen bemutatja azt, hogy mekkora ellentéte a szószátyár Quentinnek, akinek nincsen olyan pillanata, hogy ne szólalna meg. Míg Jean Reno karaktere egy szótlan, kissé karót nyelt, profi ürge, addig Gérard Depardieu karaktere egy kedves, mindig vidám, idióta gyökér. Tehát kijelenthető, hogy tökéleteses ellentétei egymásnak, ami miatt már a puszta jelenlétük poénokat szül. Ez a film a két főszereplőről szól, akik a nevükhöz méltó módon teljesítenek a filmvásznon.

A Pofa be! igazából a jellem- és helyzetkomikum tökéletes elegye, így mindig remek szórakozásnak bizonyul, hiszen ezt nem elég egyszer látni. Jean Reno ugyan nem pörög maximumon, de Gérard Depardieu brillírozik, aminek hála rengeteg vidám néző fog felkelni a tévé elől, amikor megjelenik a stáblista. A film amúgy is elképesztő gyorsasággal pörög le a szemünk előtt, mert minden egyes pillanatát élvezni tudjuk. Úgy gondolom, hogy Francis Veber filmje méltó arra, hogy a legjobb francia vígjátékok között emlegessük. 8,5/10