„Ebben a világban csak egy igazság van: minden megfagy.”
Az ezer sebből vérző Mindörökké Batman megtekintése után az ártatlan filmszerető azt gondolná, hogy Joel Schumacher majd tanul a hibáiból és a második Batman filmjét már biztosan nem rontja el, és úgy próbálja majd megrendezni, hogy a széria ismételten visszakerüljön a helyes útra, és a régi fényében pompázzon. De hát hogy is gondolhatnánk ilyet, amikor ez az ember nemes egyszerűséggel élvezte a Batman-mítosz lerombolását, ráadásul még szerencsétlen Alfred-et is megpróbálta megölni.
Rébusz és Kétarc után újabb gonosztevők bukkannak fel Gotham neonfényekkel teli utcáin, akik ismételten megpróbálnak világuralomra törni. Az egyikőjük Mr. Fagy, aki minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Gotham utcái jéggé fagyjanak, és az emberek eltűnjenek a Föld színéről. Azonban Mr. Fagy sem legyőzhetetlen, épp ezért szövetséget kell kötnie a bájos Méregcsókkal, aki Átokkal a háta mögött képes a lehető legrosszabbra is. Batmannek és Robinnak tehát fel van adva a lecke, mert a tél közeledik…
A Batman és Robin, egyértelműen MINDEN IDŐK legrosszabb nagy költségvetésű képregényfilmje, ami a megszületésével elérte, hogy a világ egyik leghíresebb hősének a neve már ne csengjen jól a televíziók képernyőjén. Ez tény, és ezen nincs is mit szépíteni. Azonban a helyzet mégsem ennyire rossz! Ugyanis Joel Schumacher 5 perc alatt elérte, hogy ne tudjuk komolyan venni a filmjét, még annyira sem, mint amennyire a Mindörökké Batman című csodáját. Arnold Schwarzenegger feltűnése egy szemvillanás alatt komédiává változtatta a filmet, amiben aztán végig brillírozott. Igen, brillírozott, mert ennek a filmnek a fénypontja egyértelműen Arnold volt, aki ráérzett Schumacher munkájának színvonalára, és ahelyett, hogy tovább rontotta volna azt, hozzáadott egy rakás pluszt, és elérte azt, hogy a végeredmény egy nézhető, néhol élvezhető szar film legyen, amiben kedvére puffogtathatja az egysorosokat.
Ám természetesen Arnold kevés volt a sikerhez, mert Schumacher gigantikus erőket mozgósított annak érdekében, hogy ez a film ne legyen jó. A hangulatteremtést egész egyszerűen leszarta, a legjobban kinéző járgányok helyett a legrusnyábbakat pakolta bele a filmbe, és a már idegesítő Robin mellé betette, minden idők legrosszabb hősét is, Batgirl-t. Nem is értem, hogy mire gondolt. Ki hitte, hogy ez jól fog elsülni? A Batman és Robin áttört minden olyan akadályt, ami egy jó ízlésű embernél fel van állítva. Batman hitelkártyája, a légdeszkák feltűnése, a kék fényben pompázó laptop, valamint a piros, zöld és kék fények uralkodása mind-mind odavezettek, hogy rosszul legyünk ezektől a remekbe szabott ötletektől. Ötletektől? Ezek már inkább merényletek voltak az filmrajongók ellen.
Ugyanakkor George Clooney híres lett! Ő tudhatja magáénak azt a titulust, ami a legrosszabb Batman-t jelenti. Véleményem szerint egy értékelhető Denevér filmben nem lett volna rossz választás az öreg Clooney, de Schumacher remekművében nem volt helye, ahogy Uma Thurmannek sem. Többre hivatott színészek Ők, akik bohóccá váltak a képernyőn. Szegény Umának ráadásul egy gyökkettő Bane mellett kellett eljátszania a katasztrofálisan megírt Poison Ivy szerepét.
„Jég veled Batman!”
A Batman és Robin esetében a két órás játékidő teljesen indokolatlan volt, ugyanis csak abban az esetben lett volna értékelhető a film, ha az egészet szétvágjuk, és egyből a stáblistára ugrunk, ahol legalább Elliot Goldenthal zenéjére csettinthetünk. Schumacher tehát elérte a célját, mert végleg kivéreztethette a haldokló Denevért, akinek majd’ egy évtizedébe telt mire vissza tudott térni a vászonra. Ám akkor nem egyszerűen csak visszatért, hanem… 4/10
