„Csak ő a hős, akit a város megérdemelt, de most épp nincs rá szüksége. Azért vadászunk rá, mert képes lesz túlélni. Mert ő nem hős, hanem egy néma őr, éber védelmezőnk. Egy sötét lovag.”

Miután Christopher Nolan felépítette a Sötét lovag trilógiájának alapjait, bemutatta Bruce Wayne-t és létrehozta Batmant, készen állt arra, hogy szabadon eressze a hősben rejlő potenciált, és megalkossa minden idők legjobb képregényfilmjét, a Sötét lovagot. A megszámlálhatatlan mennyiségű éltető kritika, a rajongók tömkelege, valamint az IMDB-n elfoglalt 4. hely is azt tanúsítja, hogy Nolan ismételten képtelen volt hibázni, és tovább fényesítette a saját, valamint a Denevérember szobrát. Nolan egyszerre felelt meg a profitorientált, dollárszemű nagymenőket foglalkoztató stúdiónak, a nézőknek, a Bob Kane és Bill Finger kettősnek, valamint saját magának is. A Heath Ledger halála miatt amúgy is többszörös figyelmet kapó Sötét lovag végül vitathatatlanul felnőtt ahhoz a szinthez, amit a Batman-mítosz, és a legelvetemültebb rajongók is felállítottak. Ilyen teljesítményre tényleg csak a legnagyobbak képesek!

Nolan tudta, hogy ha 2005-ben megteremti a megfelelő alapzatot a szériának, akkor a folytatásban, a világ legjobb képregényes gonoszával karöltve, képes lesz túlszárnyalni az első rész sikerét, valamint olyan magasságokba fog tudni emelkedni, ami elegendő lesz a halhatatlansághoz, illetve amivel kiérdemli, hogy dupla oldalt kapjon a történelemkönyvekben.

Ez már nem egy egyszerű képregényfilm!

„A világ romlott. Egyetlen erkölcs létezik az egész világon: a szerencse. Nem elfogult. Igazságos.”

Nolan, a 2005-ben elkezdett realisztikus Batman-történetét tovább folytatta, sőt új szintre emelte azzal, hogy a Ra's al Ghul által megteremtett misztikus hangulatot is kiölte a filmből. A Sötét lovag jóval földhözragadtabb, realisztikusabb lett, mint eddig bármelyik képregényfilm, ami valaha is napvilágot látott. A játékidő lefolyása alatt épp ezért a néző többször is feltehette a kérdést magának, hogy vajon Nolan nem markolt-e túl nagyot? A válasz a film végén egyértelmű lesz. NEM! Nolan kíméletlenül tárta elénk a Sötét lovag történetét, és a komplexitása miatt többször is képes volt csőbe húzni az ártatlan filmnézőt. Játszi könnyedséggel mutatta be a Batman-Joker-Harvey Dent hármast, akik egyszerűen uralták a filmvásznat. Nolan tehát képes volt arra, amire még soha senki. A képregényfilmje túlmutatott az elcsépelt jó és a rossz harcán, és amellett, hogy egy precízen megalkotott blockbustert hozott létre, végre értelmet adott a karakternek. Batmant hús-vér formájában varázsolta a képernyőre.

A Sötét lovag nem a világot akarta megváltani, nem tartalmaz olyan filozófiai kérdéseket, ami miatt megváltozhat az emberek gondolkodása. Egyszerűen csak bemutatta, hogy a képregények nem feltétlenül a gyerekeknek készülnek, és hogy egy képregény is lehet komoly és mély. És bár lehet, hogy a jövőben más szuperhősök is kapnak efféle realisztikus, komoly filmet, de hiszem, hogy ennyire komplex, ennyire mély csak Batman lehet. Csak az Ő személye képes arra, hogy ne szimplán egy egyszerű hősről beszéljünk, mert Ő több annál.

A sötét lovag egy teljesen más koncepciót követ, mint a Kezdődik! Kevesebbet kapunk a saját démonaival küzdő Bruce Wayne-ből, és jóval többet a hősökkel kapcsolatos kérdésekből, illetve a mellékszereplőkből. Batmannek épp ezért már nem csak saját magával kell megküzdenie, hanem azokkal is, akik kitaszították, illetve azokkal is, akik azon vannak, hogy a jók elbukjanak, a rosszak pedig felemelkedjenek. Nolan ennek hatására nem volt rest elénk tárni egy komplex, több szálat mozgató történetet, melyben mindenki pont annyi szerephez jutott, amennyit megérdemelt. James Gordon is ebben a filmben vált teljes jogú tagjává a Nolan-es Batman univerzumnak, és itt értette meg, hogy a városnak szüksége van egy hősre, aki nem feltétlenül Batman. Gotham ugyanis soha nem látott mélységekbe került. A maffiózók egyre jobban elárasztották a várost, ráadásul feltűnt Joker is, akinek egyetlen egy célja volt, hogy a káosz ellepje Gotham-et. Az egyetlen fényforrás a sötét alagút végén nem Batman, hanem az új államügyész, Harvey Dent volt.

A tébolyult és a köpenyes igazságtevő.

„Fogtam Gotham fehér lovagját, és lesüllyesztettem a saját szintemre.”

Már a Batman – Kezdődik! végén megszellőztették, hogy nagy durranás várható a folytatásban, ugyanis Gordon egy Jokeres kártyát nyújtott át Batmannek, aki ott helyben megígérte, hogy utánanéz a fickónak. Jack Nicholson hiába formálta meg zseniálisan Jokert az 1989-es alkotásban, a Nolan-féle ábrázolásmódba az a fajta Joker nem fért bele, így mindenképpen egy új megközelítést kellett kapnia a karakternek. A túlzott viccelődést, a majdhogynem rikító lila öltönyt fel kellett váltania egy visszafogottabb, realisztikusabb színvilágnak, valamint nagy hangsúlyt kellett fektetni magának a karakternek a motivációjára. Joker itt nem egy bohóc, hanem egy kívülálló, akinek senki nem parancsolhat.

Batman legrégebbi ellenfele nem azért lett annyira híres, mert szuper fegyvereket használ, vagy, mert olyan emberfeletti képességei vannak, ami miatt leesik az ember álla. Joker azért vált minden idők legzseniálisabb bűnözőjévé, mert NINCS motivációja. Nem gondolkodik, hanem egyszerűen csak cselekszik. Nem tervez, ezáltal nincsenek előtte akadályok. Nem érdekli a végeredmény, mert a jelenben él, és szórakozásból csinálja mindazt, ami kiveri a biztosítékot a környezeténél. „Úgy nézek én ki, mint akinek van egy terve? Tudod, mi vagyok én? Egy autókat hajkurászó kutya! Fogalmam sincs, mihez kezdjek vele, ha egyszer elkapom!” Joker, a tébolyult, káosszal teli világát próbálja meg ráerőltetni az egész városra. Azt akarja, hogy eltörlődjenek a szabályok és a normák, egy sajátos szabadságot akar elérni azzal, hogy felégeti az átlagos ember világát. „Ebben a világban csak szabályok nélkül lehet élni.”

Joker a tökéletes pszichopata bűnöző, aki egyszerre őrült, és egyszerre zseni. Egy dologban hisz: „Abban hiszek, hogy ami nem öl meg, az mindig egy kicsit furcsábbá tesz.” Ő az, aki felnyitja Batman szemét, hogy a legjobb emberek is lesüllyedhetnek a mocsokba, csak egy kis lökés kell nekik. Joker volt az, aki kijelentette, hogy Batman és Ő egy kerek egészet alkotnak, mint Jin és Jang. Tökéletes bűnöző nélkül ugyanis, nincs tökéletes hős sem, ezáltal Batman sem élhet Joker nélkül. Épp ezért vált a film legzseniálisabb jelenetévé az, amikor Batman vallatja Jokert.

Hiába minden, a hős elbukik!

„Vagy igazi hősként halsz meg, vagy olyan sokáig élsz, hogy igazán gonosszá válsz.”

Egy olyan hős kell az embereknek, akiben hihetnek, akire felnézhetnek, és aki nem rejtőzik maszk mögé. Batman és Gordon is azért küzdenek, hogy Harvey Dent legyen az, aki odaáll Gotham népe elé, és elhozza nekik a megtisztulást, a békét és a rendet. „Van úgy, hogy az igazság nem elég, és az emberek többre vágynak. Hősökre van szükségük, akikben feltétel nélkül hihetnek.” Az emberek köztudottan hálátlanok, könnyű szerre válnak meg különböző dolgoktól, és játszi egyszerűséggel képesek eltaposni bárkit. Hiába segítesz rajtuk, nem feltétlenül fognak tisztelni. Addig gyötörnek, amíg fel nem adod, és el nem tűnsz örökre. A hiányodat csak akkor érzik meg, ha már nem mutatod meg magadat és az addigi tetteidet nem teszed meg újra. Hiába Batman minden jó cselekedete, menekülnie kell, mert Ő nem csupán egy hős, hanem egy jelkép, egy szimbólum, aki azzá válik, amivé az emberek akarják, és ami segíti Gotham népét. „Kenjék rám! Én nem vagyok hős, mint Dent. Leszek gyilkos, vállalom. Az leszek, akit akarnak. Vadásszon rám, átkozzon el, küldje rám a kutyákat. Ha ez kell. Van, hogy az igazság nem elég. Van, hogy többre vágynak. Hősökre, akikben feltétel nélkül hihetnek.” 10/10