Minden évben abban reménykedek, hogy a sok blockbuster mellett, rátalálok néhány olyan kivételes alkotásra is, amik ugyan nem kapnak rivaldafényt, ám mégis többet tesznek le az asztalra, mint a nagyköltségvetésű és hypeolt társaik. Idén ráadásul abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a hozzám közel álló, akciófilmes zsáner keretein belül érkezett a meglepetés, méghozzá attól az úriembertől, aki néhány éve a meglepően gyengére sikeredett You're Next-t című horrorral keltette fel az érdeklődésemet.

Petersonék éppen a halott gyermeküket gyászolják, amikor az ajtón kopogtat egy fiatalember, aki azzal a céllal érkezett, hogy átadja a gyermekük utolsó szavait. Ugyanis az ismeretlen férfi a hadseregben együtt szolgált a halott fiúval. A család hamar befogadja, hiszen úgy gondolják, ennyivel tartoznak neki, ám a következő napokban valami megváltozik, valami furcsa dolog történik…

Az a fura az egészben, hogy Adam Wingard itt sem akart egyedit alkotni (You're Next), ám a végére valahogy ez mégis sikerült neki. Még, ha nem is szó szerint eredetit… Ugyanis a Guest hiába lett az év egyik meglepetés filmje, és hiába lett az év egyik legjobb akciómozija, a film csak olyan elemekből építkezett a játékidő egésze alatt, amit korábban, pontosabban a 80-as években már láttunk. Így tehát mondhatnám azt is, hogy Wingard rebootolta a 80-as éveket. Ám nem csupán elemeket ollózott össze, hanem hangulatot, különböző zsánereket – van itt minden, ami szem-szájnak ingere: thriller, slasher, akció, dráma – valamint zenét. Létrehozta azt az akciómozit, amiből tanulhatna Stallone, Arnold és Willis is. A letűnt, már csak nosztalgiázás gyanánt előhozott 80-as éveket sikerült a XXI. századba belehelyezni úgy, hogy a mai kor nézőserege is képes legyen befogadni.

Épp ezért a Guest egy lassú, de okosan építkező, az utolsó másodpercig meglepetést tartogató film lett, ami a lazaságával és a pofátlan fekete humorával tudott olyan szintre eljutni, amire már azt mondjuk, hogy; Ez igen! Dan Stevens ráadásul tökéletes választás is volt a szerepre, és bár néhol a Drive-os Ryan Goslingra emlékeztetett, Dan karaktere jóval sokszínűbbre volt megírva, épp ezért, amikor leszedték róla a láncokat, és szabadjára engedték a vásznon, akkor ellopta mindenki elől a show-t és olyan bulit csapott, amire még napok múltán is emlékezni fog az ember.

Miután nem szeretnék lelőni egy poént sem, így a végére már csak azt tudom írni, hogy a Guest-et mindenképpen látni kell, mert az izgalmak mellett igazi nosztalgiaérzést ad az idősebb korosztálynak, a fiatalabbak pedig egy 2014-es köntösbe bújtatott időutazásban vehetne részt, amivel megismerhetik azt az időszakot, amikor még a B-mozik is olyan szórakozást nyújtottak, mint manapság a csúcskategóriás alkotások. Szóval igen, a Guest cool! 8/10