I am better

A zseniket nem értik meg. A zseniket kiközösítik. A zseniket bántják. Egy idegen fajnak tekintik, amit ki kell nevetni, meg kell vetni, és ha ez még nem lenne elég, akkor rugdossuk is meg párszor, hátha attól nem lesz...zseni. Alan Turing (Benedict Cumberbatch) tudja milyen az, amikor ő áll a "tápláléklánc legalján." Ám Turing nem az a gyerek, akit megviselnének az ilyen dolgok, zsenialitása és az ezzel járó egoja túllendíti mindezen mert tudja, ő mindenkinél jobb. Miután felcseperedett, a tudását matematika professzorként kamatoztatta, mígnem a II. világháború kezdete után nemsokkal, elment egy álláshirdetésre. Személyiségével és nagyképű, kissé lekezelő stílusával nem nyűgözi le főnökjelöltjét (Charles Dance), de egyben meggyőzik arról, hogy tökéletes lesz a feladat elvégzésére. A feladat pedig nem egyszerű. Többedmagával fel kell törnie a németek által kitalált és megépített Enigma gépet, amivel minden egyes nap lekódolják a csapataik - legyen az szárazföldi, vízi vagy légi - támadásainak idejét és célpontját. A probléma csupán az, hogy az Enigma 159 millió millió millió lehetséges beállítást tartalmaz, és a kulcsszó, a megfelelő beállítás nélkül évtizedekbe telne, mire az összes lehetséges kombinációt kipróbálnák. A németek azonban minden nap, pontban éjfélkor módosítják az Enigma beállításait, és pontban hajnali hat órakor elküldik az első kódolt üzenetet. "Hőseinknek" tehát  egy nap összesen 18 órájuk van arra, hogy megtalálják a levelek közötti hasonlóságot, azt a pontot, amit felhasználván olyan "aranyhoz" juthatnának, ami megváltoztathatná a háború végkimenetelét. Tudják, hogy a küldetés lehetetlen, de megpróbálják. Még ha nem is mindenki ugyan azt érti megpróbálás alatt. Turing ugyan is az első naptól kezdve külön dolgozik a társaitól. Egy olyan gép megépítésén fáradozik, ami meglátja a fényt az erdőben, és kiolvassa a kódolt üzenetekből az információt, amire annyira szükségük van. Ezt természetesen se a társai, se a főnökei nem nézik jó szemmel, de ahogy már említettem korábban, Turing nem az a gyerek, akit megvisel az, ha lenézik vagy nem hisznek benne.

At what?

A film ereje több ágból fakad. Nem csak a remek színészek, és a köztük lévő erős kémia, de a visszafogott, egyátalán nem giccses ábrázolásmód is gondoskodik arról, hogy hamar magába szippantson, és a végéig fenntartsa az érdeklődésünket. Hab a tortára még Alexandra Desplat zseniális zenéje, ami az egyik legerősebb Main Themet produkálja az évben.

A központ az egész filmben a csapat és az Enigma okozta probléma. A háború csupán mellékszereplő, melyekbe jól megkomponált zenei montázsok formájában kapunk betekintést, de egy percig sem érezzük azt, hogy több kellett volna belőle. Hiszen a lényeg nem az, hogy miként rombolnak le városokat, hanem az, hogy az emberek egymáshoz való viszonya miből áll, hogyan épül fel és lép túl a saját tűrőképességén. Ez a rész remekül vannak felépítve és bár mindegyik karakter picit más-más szinten áll a dolgokhoz, egyikük se esik át a ló túloldalára. Tudják, hogy nagy a tét, de hála az égnek a készítők nem vették elő a giccs kártyát és adtak karaktereik szájába öt percenként egy nagy monológot, amiben kihangsúlyozzák, hogy csak amerika, egy amerika mind fölött. Magas labda volt, de nem csapták le, és ennek köszönhetően egy könnyen fogyasztható drámát kapunk, ami egy másodpercig sem akar többnek látszani, mint ami. Ritka kincs az ilyen, ugyan is a sztori mellett a színészek is adottak voltak ahhoz, hogy egy két órás, sírjunk az első perctől az utolsóig eposzt kapjunk. Cumberbatch-ról eddig is sejteni lehetett, hogy zseni, és jó pár emlékezetes és erős alakítás fűződik már a nevéhez, de ebben a filmben a kétkedőknek, vagy az őt alig ismerőknek is bizonyította, hogy minden porcikájában vér profi, és olyanra képes, amire csak kevesen. Jelenlétét társai is meghálálják, Keira Knightley minden ripacskodását félredobván tökéletes partnere a táncban Cumberbatch-nak, és ha nem is éri el az  szintjét, de mindenképpen egy összeszedett, érett alakítást láthatunk tőle. Ám a csapat többi tagjára sem lehet panasz, mindegyik színész tökéletesen hozta azt a szerepet, amit szántak nekik, és egyiküknél se érezni, hogy kilógnának a sorból, és csak azért lennének jelen, mert az adott színésznek kellett a meló. Ami talán hibaként róható fel a filmnek, hogy a kezdeti lassabb, megfontoltabb felvezetés után a történet a második felére picit gyorsabbá válik, és emiatt talán picit hamarabb véget is ér, mint amire számítottunk, de az atmoszféra, és a folyamatosan uralkodó baráti légkör feledteti velünk, hogy tulajdonképpen hamarosan véget ér ez a mese is. Ám az a légkör ami körüljárja az összképet, még ezt az apró, elenyésző "hibát" is könnyen feledteti velünk.

Everything

A kódjátszma nem lesz örök életű klasszikus, de nem is annak szánták. Nem akarták vele megváltani a világot, de még is képesek voltak arra, hogy egy alapjáraton nem túl vidám történetet úgy mutassanak be nekünk, hogy mi még is vidáman távozzunk a moziból. A remek rendezés, a jó színészválasztás és az erős zene végig gondoskodnak arról, hogy sokáig ne feledjük el, és ha majd a későbbiekben meglátjuk a film poszterét, akkor ne egy szimpla "jééé, ezt is láttam valamikor" érzést váltson ki belőlünk, hanem bizony vigyorogjunk és melegség öntse el a szívünket. 9/10