Szeretem a természetközeli filmeket, az útkereső, társadalmi normákat elhagyó karakterekkel operáló drámákat. A jól sikerültek igazán lélekmozgatóan hatnak rám, ilyenkor legszívesebben rögtön venném a bakancsomat és a hálózsákot, hogy hasonlóan nagy útra induljak. Nagy kedvencem a 2007-es Út a vadonba, és bár Jean-Marc Vallée új filmje megtekintése közben hamar egyértelművé vált, hogy személyes listámon nem fog az előbbi szintjéhez felérni, ettől még egy könnyen befogadható, kellemes alkotás a hasonszőrű élményre vágyóknak.

Cheryl Strayed nagyon szereti az anyját. Cheryl édesanyja idejekorán meghal rákban. Cheryl ettől nagyon depressziós lesz, amit heroinozással és a férje fűvel-fával való megcsalásával él meg. Cheryl belátja, hogy ez nem jó. Válása után Cheryl 1000 mérföldes túrára indul, hogy helyre tegye magában a dolgokat.

Nagyjából ennyi a film, egyébként megtörtént eseményeken alapuló története. A Reese Witherspoon által meggyőzően alakított hölgy élete rendhagyó, de közel sem rendkívüli, és ha már úgy döntöttek, hogy filmet készítenek belőle, muszáj volt a nagy túra bemutatása mellett az előzményeket és motivációkat a fenti leírástól eltérően, az egyszerű linearitást elhagyva feldolgozni. A gond csak az, hogy emellett a logika is kiveszett a film ezen aspektusából. Rendszertelenül felvillanó flashback-ekből rakjuk össze, hogy mi késztette Cheryl-t az embert próbáló túrára való vállalkozásra, hol a gyerekkorából, hol az anyja halála előtti és utáni küzdelmes időszakból kapunk meglehetősen önismétlő jelentéstartalmú képsorokat, melyek mind a fenti kis ismertető egy-egy mondatát hivatottak bő lére ereszteni. Ezek a pillanatok kellemetlenül törik meg a túrázás remek képsorait, logikátlanok és elnagyoltak, mégha szükségesek is a megértéshez.

A változatos tájakon, a hosszú és fárasztó meneteléshez fokozatosan hozzáedződő Reese Witherspoon-t viszont végig élmény nézni, remekül mutatja be, hogyan válik az út elején bizonytalan amatőrből végül testileg és szellemileg megingathatatlan, 1000 mérföldet gyalogszerrel legyűrő erős nővé. Mellette mindenki más elhomályosul, talán emiatt értetlenkedem kissé az egyetlen hangsúlyos mellékszereplő édesanyát alakító Laura Dern legjobb női mellékszereplői Oscar-jelölésén, mikor róla csak annyi maradt meg, hogy jelenetei nagy részében ijesztően szélesen vigyorog és olyanokat mondd, hogy "abból kell kihozni a legjobbat, amit az élet adott". Emellett a filmről elmondható, hogy közel sem hat úgy az érzelmekre, ahogy az egy ilyen alkotás esetében minden bizonnyal a cél lett volna, kicsit sajnáljuk a főszereplőt nehéz sorsa miatt és szurkolunk neki, hogy sikerüljön végigcsinálnia az utat (és közben ne erőszakolja meg egy útjába kerülő redneck sem; erre appelláló baljóslatú jelenetből több is van, hogy aztán eseménytelenül elteljen és várjuk egy újabb rosszarcú figura feltűnésééig a következőt), de semmi igazán megindító, felemelő vagy lehengerlő

Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes film a Vadon, de ha valaki igazán maradandó műfaji filmet keres, annak továbbra is az Út a vadonba legyen az elsőszámú célpontja. 7/10