Lehet temetni a horror műfaját a klisévé merevedett jumpscare-ek miatt, de amíg ilyen alkotások futnak be fű alatt a független mezőnyből, mint a Southbound, addig semmi okunk a panaszra. A hozzáférhetőség ugyan kissé nehézkes lesz és a marketingköltség hiánya miatt, mivel kevésbé hallani róla, igen mélyre kell ásni ezekért a kincsekért, de megéri a fáradozni érte.
Míg a végtelen éjszakai országúton haladunk, a stáblista alatt egy vészjósló hang bűnökről, vezeklésről és elveszett lelkekről magyaráz. Már itt feltűnik egy gyanús dolog: a filmet négyen rendezték és, mint később kiderül több kisebb fejezetből, különböző önálló történetből áll. Ezek annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy mindegyik, a már említett bűn és vezeklés kérdése körül forog, valamint egy furcsa lények lakta országúti kisvárosban játszódik. Az egész olyasminek tűnik, mint a purgatórium, azzal a különbséggel, hogy itt nincs feloldozás. Találkozunk egy csajokból álló zenekarral, akiket miután lerobbantak a furgonjukkal egy különös, mintegy az ötvenes évekből idecsöppent pár vesz fel; egy fickóval, aki elüt egy lányt, majd kétségbeesve próbálja őt mentő hiányában elvinni a legközelebbi kórházba; egy férfival, aki a húgát jött kiszabadítani a városból…és a sor még nem ért véget. Mindegyik szál egy-egy bizarr eseménybe torkollik, miközben tapintható a neo-noir hangulat és dark wave-szerű zene szól. Körülbelül úgy tudnám leírni, mintha David Lynch rendezett volna néhány Alkonyzóna epizódot. Negatívumként meg kell említeni, hogy a daraboltság miatt kis idő kell, míg egy-egy történetbe belerázódunk és ezt a nagyon erős ’mi a fene folyik itt?” faktor se könnyíti meg. Valamit a film sajnos kifullad az utolsó fél harmadára, az első órájában viszont nagyon is működik. Az alacsony költségvetés a lények ábrázolásánál ugyan meglátszik (még így is tud sokkoló lenni!), de alapvetően nagyon jó megoldásokkal találkozunk és a hangulat az, ami igazán elviszi a hátán a filmet.
Összességében a tavalyi Valami követ (az indie- és a noir jelleg miatt az összehasonlítás) tovább megmarad az emlékezetünkben, mégis azt mondom, hogy ez jobban működött horrorként. A kisvárosi környezet úgy látszik, országúttal kiegészítve lesz igazán ütős. 7,5/10
