-SPOILERMENTES-
Óriási várakozás előzte meg Batman legújabb filmes fellépését, ugyanis azzal, hogy Ben Géza felöltötte a denevérjelmezt, végérvényesen a múlttá tette Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiáját, és egy teljesen új fejezetet nyitott Gotham lovagjának az életében. Zack Snyder pedig kihasználta Frank Miller – kegyetlen – morcos Denevérét, és a segítségével egy új szintre helyezte a DC filmes-univerzumot. Míg az Acélember csupán egy apró csillag volt az égen, addig a Batman v Superman létrehozta az egész rendszer alapját, amiben még évekig fogunk kalandozni és szórakozni. Hogy mindezt hibátlanul hozta létre Snyder, Goyer és Terrio? Közel sem, de ha hibáztak is, a célt elérték vele. UTOLÉRTÉK A MARVEL-T!
A Metropolisban történt események hatására Bruce Wayne, illetve az emberiség egy része is azon kezdett el gondolkodni, hogy miért is jó nekünk az, hogy Superman itt él közöttünk. A Krypton-bolygó szülötte isteni erővel bír, így pillanatok alatt képes lenne elpusztítani az egész Földet. Vajon mindig velünk lesz, esetleg ellenünk fog majd fordulni? Lex Luthort, a fiatal milliárdos zsenit is elkezdte foglalkoztatni az Acélember, csak míg a többiek kicsiben, addig ő nagyban gondolkdott…
Egymás után jöttek a hírek, hogy tele lesz szuperhősökkel az egész alkotás, ami azért is adott okot az aggodalomra, mert David S. Goyer is ott ült a készítők között. Az öreg Goyer ugyanis képes hibázni, ha nem figyelnek rá, és a közelmúltban már okozott hatalmas csalódást egy túltolt képregényfilm, a Csodálatos Pókember 2. Miután a két gigász mellett Wonder Woman is nagyobb szerepet kapott, ráadásul teletömték a játékidőt utalásokkal és cameókkal, jogosan lehetett feltenni a kérdést, hogy; Nem lesz ez túl sok így egyszerre?
Szerencsére egyáltalán nem lett túl sok, sőt… mindenki remekül működött Alfredtől kezdve Lex Luthoron át egészen Doomsday-ig. Mi több, Superman, Batman és Wonder Woman között kialakult az a fajta kémia, ami elkél majd a későbbiek során, hogy elvigyék a hátukon az alkotásokat. Mind Henry Cavill, mind Ben Affleck, mind pedig Gal Gadot meghálálta a bizalmat és lubickoltak a szerepükben. A hibát ott követték el, hogy féltek elindulni a készítők. A film eleje ugyanis döcögött, a jelenetek sokszor egymástól függetlenül követték egymást, ami olyan érzést adott, mintha Snyderék csak gyorsan le akarták volna tudni az egész felvezetős hercehurcát. Pedig az egész film erre épült, az elején azonban mégsem éreztek rá arra, hogyan is kéne zökkenőmentesen felvezetni a két gigász ellentétét a vászonra. Ez némi keserű szájízt ugyan adott, de végül kárpótoltak mindenért. Snyder és a Warner odatették magukat, a jutalom pedig nem maradt el.
A film sokszor az Arkham játékok, illetve az Injustice hangulatát idézte, amit megfűszereztek a Man of Steel alapjaival. Sötétebb lett, mint valaha, látványosabb lett, mint bármelyik társa a képregényes blockbusterek között, az alapvető emberi kérdésekkel, miszerint hol a helyünk a világban pedig elérték, hogy a szuperhősös mivolta ellenére is komolynak tűnjön. Eme hangvétel pedig továbbra is jól áll a DC-nek, pláne, hogy így, az esetleges hatásvadász elemek még nagyobbat képesek ütni.
A Batman v Superman önálló filmként talán sosem lesz a legjobb, de annyi már most biztos, hogy annyira gyorsan még senki nem épített képregényes univerzumot, mint a Warner és Snyder. Eddig kicsit kapkodónak tűnt az egész DC-projekt, de most érték el a készítők azt a szintet, amikor meg lehet pihenni, és be lehet hozni a felvezetett hősöket. Várunk rájuk, várunk arra, hogy a főszál mellett a háttértörténetek is hozzáadják a maguk plusz adalékát az összképhez, hogy még szebben ragyogjon a sok csillag az égen. 9/10
ui: Miután rettentő nehéz a filmről spoilermentesen írni, így a közeljövőben lesz egy elemző, spoileres írás is a blogon.
