Nincs új a nap alatt, főleg Hollywoodban. Az amerikai filmgyártás fellegvárában szeretnek biztosra menni, és egy projektről a lehető legtöbb sikeres bőrt lehúzni. Így amikor az Universal Pictures elég jó mérleggel zárta a Hófehér és a Vadász című filmet, már csak idő kérdése volt, hogy mikor jön a következő film a témában.
A Vadász és a Jégkirálynő cselekménye nem túl bonyolult, még oda sem kell nagyon figyelnünk, hogy megértsük. A készítők az egyik legalapvetőbb konfliktushoz nyúltak, amit ember el tud képzelni: a testvérek közötti viszályhoz. Ravenna (Charlize Theron), a gonosz királynő és húga, Freya (Emily Blunt) látszólag jó testvérek, azonban az idősebb nem nézi jó szemmel, hogy a fiatalabb szerelembe esett és még egy gyermeknek is életet ad. Amikor Freya elveszíti pár hetes kislányát, a tragédia nyomán olyan szomorúság és düh tör elő belőle, aminek köszönhetően Jégkirálynővé változik. Az érintésével bárkit és bármit megfagyaszt, így egy távoli helyen birodalomépítésbe kezd, a katonaságot pedig a környező falvakból elrabolt gyermekekből kinevelt vadászok adják. A kastélyában élő fegyvereseinek csak egyetlen szabályt kell betartania: nem lehetnek szerelmesek, azonban amikor Eric (Chris Hemsworth) és Sara (Jessica Chastain) ezt megszegi, annak beláthatatlan következményei lesznek nagyon sok ember életére. Ráadásul még Ravenna tükre is gazdátlanná válik, amely ha rossz kezekbe kerül, akár a gonosz királynő feltámasztásához is segítséget nyújthat.
A film érdekes időszerkezetet használ: egy része még Hófehérke előtti időkben játszódik, másik fele pedig Ravenna elpusztítása után. Azonban nem kell nyugtalankodnia annak, aki esetleg nem látta a 2012-es filmet, hiszen a mesét mindenki ismeri.
Felemás érzésekkel léptem ki a mozi teremből, és már a film alatt is így éreztem. Szeretném leszögezni, hogy a darkosabb hangulat tetszett, az azonban már kevésbé, hogy nem mertek véresebb jeleneteket is megmutatni- például a nagyon kevés csatajelenet esetében. Még nem tudtam eldönteni, hogy jó-e, hogy ilyen kevés szereplője van a filmnek: nincs igazán főszereplő, a humorforrásnak szánt törpök nem elég viccesek, a női kisnövésűek megjelenése javít csupán picit a helyzeten. A történet csupa sablon, a jelenetek nagy része ismerős lehet másik filmből: erre a legjobb példa, amikor a Jégkirálynő egy maroknyi emberével megjelenik, jegesmedve háton (igen, ez erősen Narniás lett); de többször villant be a Gyűrűk Ura és A hobbit is.
Az az igazság, hogy engem végül a három színésznő neve vett rá, hogy beüljek a filmre, hiszen reménykedtem benne, hogy nagyon rossz eredménye csak nem lesz az egésznek, ha ők egy filmben szerepelnek, ráadásul mindegyik jó munkát szokott végezni. Végül bennük nem is csalódtam, azt kaptam, amire számítottam, jól keltik életre a merőben különböző tulajdonságú és mentalitású embereket. Sajnos azonban Emily Blunt magyar hangjaként számomra Balsai Móni nagyon nem jött be, egy sokkal dögösebb, erősebb hangú szinkronhang jobban passzolt volna a Jégkirálynő szívtelen, sebzett figurájához.
A Vadász és a Jégkirálynő nem lesz az év filmje. A témában született mesékhez semmi újat nem tud hozzáadni, hacsak az idővel való játékot, ami kicsit megbolondította és felpezsdítette a történetet. A darkosabb stílus miatt nem biztos, hogy kisgyermekes családoknak ideális, de nagyobb gyerek lehet, hogy élvezni fogja. Egy szellős tavaszi filmnek tökéletes.6,5/10
