Érezted már magad boldogtalannak, vagy tönkretettnek? Olyannak, akinek a látszat ellenére is nagy problémája van? Olyannak, akit az élet megrágott, majd kiköpött? Olyannak, aki úgy érzi már semmi sem segít? Olyannak, aki nem találja a helyét? Ha igen, akkor ez a te filmed. 
A történet szerint Susan Morrow (Amy Adams) műkereskedőként éli életét Los Angelesben. Látszólag mindene megvan. Szép és nagy ház, egy jóképű, sikeres férj. Ő mindezek ellenére se érzi teljesen boldognak magát. Egyszer, mikor férje megint üzleti útra megy, elkezdi olvasni az Éjszakai ragadozók című könyvet, amit volt házastársa, Edward (Jake Gyllenhall) írt, akivel 19 éve váltak el. A könyv felkavarja és mélyen megindítja őt, és elkezdi átértékelni a jelenét, és a múltját, azok minden hibájával és szépségével együtt.
Bár rengeteg helyről ismerős lehet ez, a gazdag vagyok, látszólag szép életem van, de mégis van valami hiba a rendszerben téma, de Ford filmje csavar egyet az egészen. Már a kezdő kép is rettentően bizarra sikeredett. A film nagyon sötét, valamint lehangoló, és ezt a kiváló fényképezés, az elképesztően gyönyörű zene, és Amy Adams rendkívül érzékletes játéka mellett az a kiváló ötlet eredményezte, hogy magát a könyv fiktív történetét (ami akár metaforaként is felfogható) is megfilmesítette a rendező, de úgy, hogy az saját mozgóképként is megállná a helyét. És bár az elején belezavarodhat az ember az ugrálgatásba a könyv eseményei, a jelen és a múlt között, de ez a zavaróérzés hamar elmúlik. És minél inkább előre jutunk a történetben, úgy merülünk bele egyre jobban Susan és Tony (könyvben Jake Gyllenhall) bánatában, és vívódásában.
És ez az egyik dolog, ami piszok jó filmmé teszi az Éjszakai Ragadozókat, hogy fáj. Mert átérezzük a nyomorukat, és sajnáljuk ezt a két tönkre tett lelket, akikkel akarva, akaratlanul, de csúnyán elbánt a sors. A másik igazán nagy erénye a filmnek azok a színészek. Amy Adamsről már beszéltem, ő nagyon jó volt, ahogy Aaron Taylor-Johnson is. Jake Gyllenhall szokásához híven pazar, ahol kell, visszafogja magát, ahol kell, őrjöng, és egyszer se játssza túl a szerepét. De az igazi sztárja a filmnek egyértelműen Michael Shannon, a zsenialitás legfelsőbb foka, amit ebben a filmben csinál. El fogok kezdeni kampányolni az Oscar-díjáért.
Viszont, ha már ennyi dícséret elhangzott a mű kapcsán ki kell emelnem azt a negatívumot az elején lévő kissé zavaró ide-oda ugrálgatáson kívül, ami miatt nem lesz ez a film mestermű. Ez pedig az, hogy mind a szkriptnek, mind a rendezésnek köszönhetően képes jó párszor ellaposodni, és ezek mind Tom Ford rutintalanságának tudható be, hiszen forgatókönyvíróként, és rendezőként is ez csupán csak a második filmje. De higgyétek el, ez nem lesz annyira zavaró, mert a sok pozitívum, valamint a vége mindenképpen kárpótolni fog titeket. És minél távolabb kerültök a megtekintéstől, minél többet agyaltok rajta, annál jobban fog tetszeni (úgy, ahogy nekem is). 
Összességében elmondható, hogy húsbavágó, és elgondolkodtató film az Éjszakai Ragadozók, ami után elméláztok majd, és kicsit máshogy fogjátok látni a világot. A színészek, a fényképezés, és a zene is brutális, úgyhogy jövő héten menjetek moziba! Minden egyes forintot meg fog érni. Egyelőre 9/10-et adok rá, de ez az időmúlásával, vagy az újranézéssel simán nőhet.
A film MAFAB adatlapja.
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket Facebookon és Twitteren!
