Elképesztő és lélegzetelállító látványvilág, sodró és lendületes történet, szívbemarkoló és felejthetetlen dallamok. Ilyen és ehhez hasonló nagy szavak jellemzik a Disney legújabb produkcióját. A csúf igazság azonban az, hogy gyakorlatilag semmivel nem több, mint fél órával rövidebb, 1991-ben megjelent elődje. Szinte jelenetről jelenetre ismétli önmagát, Belle és a Szörny szerelmének kialakulása is éppolyan légből kapott, ok nélküli, akár az első Disney-feldolgozásban. A legtöbb hibája azonban abból fakad, hogy mese létére néhányszor túl komolyan veszi magát. Amennyiben túllátunk ezen a tényen és a műfajának megfelelő elvárásokat támasztunk vele szemben, egy rendkívül érzelmes és igényes, de elsősorban szórakoztató élménnyel leszünk gazdagabbak.
A gyönyörű és jóságos Belle nagyon szereti édesapját, így amikor a férfit elrabolja egy szörnyeteg, önként helyet cserél vele, és beköltözik a szörny omladozó és félelmetes kastélyába. Belle a szörnyeteg maszkja mögött meglátja a kedvességet is. Egyre jobban megkedvelik egymást, de ekkor megjelenik Belle egykori kérője, aki meg akarja ölni a szörnyet.
Minden idők legdrágább musicalje, ha nem vesszük figyelembe az inflációt, 160 millió dollárból készült, azonban ezt az összeget már a nyitóhétvégéjén visszatermelte, csupán a tengerentúlon. Ez pedig teljes mértékben érthető, hiszen a marketing száz százalékon dübörgött, már az első előzetes is megtekintési rekordot döntött.
Bill Condon a meghallgatásokon Az oroszlánkirály Hakuna Matata című számát énekeltette a jelentkezőkkel, hogy felmérje énektudásukat és hangszínüket. Mikor a rendező először beszélt az újrafeldolgozás ötletéről, a Disney fejesei nem voltak benne biztosak, hogy ezt is musicalként kellene filmre vinni, de Condon ragaszkodott hozzá, mondván, a dalok túl jók. Zenés filmekben pedig teljes mértékig otthon van, hiszen 2003-ban a Chicago forgatókönyvéért kapott Oscar-díjat. Rendezői karrierje első részében főként TV-filmeket készített, később áttért a sorozatokra, egy-egy epizód erejéig. Nagyjátékfilmjei között megtalálhatunk kiváló (Mr. Holmes) és kevésbé jól sikerült (Alkonyat: Hajnalhasadás 1-2. rész) alkotásokat. Ez alkalommal azonban kitett magáért. Tobias Schliessler operatőrként több alkalommal dolgozott együtt a rendezővel, ez pedig jól látszik a filmen is. Olyan grandiózus képeket varázsol a vászonra, hogy a legkétkedőbb nézők szívét is megolvasztja. A film se nem túl rikító, se nem túl sötét, nem giccses, de nem is átlagos. Stephen Chbosky forgatókönyvíróként már sikeresen adaptált regényt (Egy különc srác feljegyzései), ezúttal a Disney rajzfilmjét gondolta újra, habár számtalan új jelenetet kapunk, ezek elenyésző mértékben tesznek hozzá bármit is a történethez, ez viszont aligha az ő felelőssége. A lehetőséget sokak szerint Emma Watsonnak köszönheti, akivel a fent említett filmben dolgoztak együtt.
Alan Menken a Disney állandó, 8 Oscar-díjas zeneszerzőjeként újfent ehhez a klasszikus történethez komponálhatott. A filmben felcsendül a ’91-es változat legtöbb dallama, azonban kapunk néhány új számot, melyek közül messze a legjobb a szörny szólója, az Evermore című dal. Maga a nyitány is egy kiválóan sikerült, jól hangszerelt track, pillanatokra megszólaltatja a film legemlékezetesebb dalainak akkordjait.
A filmben Belle éppúgy feltaláló, mint az édesapja. Ennek az oka, hogy a színésznő szerette volna, ha egyértelmű, miért kezelik annyira másként a falu lakói. Ebben a verzióban a Szörny is művelt és éles elméjű, ami nem meglepő, hiszen herceg. A legtöbb karakter eltérő külsőt kapott a 91’-es változathoz képest. Lumiére sokkal inkább gyertyatartó-ember hibrid, Gaston kevésbé duzzad az izmoktól, LeFou és Maurice is lényegesen magasabbak, a Szörny pedig sokkal emberibb arcot és kosszarvakat visel.
Az illusztris szereplőgárda több tagja már szerepelt együtt, Emma Thompson és Emma Watson a Harry Potter, Ian McKellen, aki 1991-ben nemet mondott Cogsworth szerepére, és Luke Evans A Hobbit franchiseban.
Emma Watson hitelessége megkérdőjelezhetetlen, láthatóan nagy odaadással és alázattal készült a szerepre. Luke Evans és Josh Gad párosára mintha csak rászabták volna a szerepüket, öröm nézni, a film legfőbb humorforrásai. Rajtuk kívül a legtöbb szereplő rövid ideig jelenik meg emberi alakban, ennek ellenére mintaszerűen hozzák a kötelezőt.
A báltermi jelenetben Emma Watsonnak komoly önuralomra volt szüksége, hogy nem nézzen le a földre, partnere, Dan Stevens ugyanis acélbetétes cipőt viselt, így végig attól félt, hogy rátapos a lábára. Ewan McGregor motion-capturet használva adta elő Lumiére táncát, azonban annyira zavarban volt a felvételhez szükséges ruha viselésétől, hogy nem volt hajlandó dolgozni, míg egyedül nem maradt a forgató stábbal.
A kis falu neve az európai népmese első lejegyzőjének emlékére a Villeneuve nevet viseli, Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve 1740-ben vetette papírra a mesét. A történetet a Grimm fivérek és Benedek Elek is feldolgozták, ehhez hasonló módon rengeteg filmváltozata is létezik, a legismertebbek Jean Cocteau 1946-os, a Disney 1991-es és Christoph Gans 2014-es változata, amelyben Vincent Cassel alakította a szörnyet.
A forgatások már 2015 augusztusában befejeződtek, több, mint 18 hónapon keresztül folytak az utómunkálatok. A Warner Bros. Guillermo Del Toro kezeibe adta volna a saját verzióját, amiben Watson szintén főszereplő lett volna, ez a változat azonban nem készült el. Belle szerepére többek között Lily Collins is esélyes volt, aki 2012-ben már eljátszhatta Hófehérkét a kevésbé sikeres Tükröm, tükröm című filmben.
A Disney megpróbált a lehető legkevesebbet kockáztatva leporolni egy nem is olyan régi klasszikust, erre a nosztalgiavonatra pedig emberek milliói ülnek fel kérdés nélkül. Az elvitathatatlan siker kulcsa a történetben és természetesen a reklámkampányban keresendő. Az, hogy kinek mennyire veszi be a gyomra a tényt, hogy a világ legnagyobb stúdiója meg sem próbálja erőltetni magát, hanem régi történeteket vesznek elő újra és újra, egyénfüggő. 7/10
A film MAFAB adatlapja
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!
