[Supernatural Movies]

Némaság - Avagy a pokolba vezető út jóakarattal van kikövezve

2017. március 21. - Lakat Barnabás

Martin Scorsese nagyszerű rendező, aki kivételesen egységes, magas színvonalú életművet tudhat maga mögött, a minőségi hanyatlást pedig 74 évesen sem engedte meg magának, sőt. A Némaság, bár nehezen emészthető és véresen komoly témája, valamint az ehhez illő lassú, kimért stílusa miatt bizonyosan nem lesz olyan sokat idézett kultuszdarab, mint a mester harsányabb hangvételű klasszikusai, az egyértelmű, hogy a direktor egyik legfontosabb filmjeként fognak hivatkozni rá.silence3.jpg

Már csak azért is, mert 28 éven keresztül küzdött azért, hogy végre vászonra vihesse Endó Súszaku regényét, melyben valószínűleg meglátta saját vallási, hitbéli vívódását, kételyeit, melyek egyébként ilyen-olyan formában rendre visszaköszöntek eddigi filmjeiben is. A történet főszereplői jezsuita papok, akik a 17. századi Japánban próbálják megtalálni korábbi társukat, illetve mentorukat, akiről az a hír járja, hogy hitét feladva, házas emberként tengeti napjait a szigetországban. A két fiatal pap, Rodrigues (Andrew Garfield) és Garupe (Adam Driver) szívügyükként, vagy ha úgy tetszik isteni küldetésként tekintenek kockázatos utazásukra, melynek nem titkolt célja, hogy bebizonyítsák, Ferreira atya (Liam Neeson) továbbra is az egyházuk tagja. Küldetésük azonban nehezebb lesz, mint gondolták és már rögtön az országba való megérkezésükkor kénytelenek szembesülni azzal, hogy milyen körülmények között élnek azok, akik az uralkodó osztály tiltása ellenére is gyakorolják a keresztény vallást. Bujdosás, rettegés és szenvedés jutott csupán osztályrészül az ottani hívőknek, de vajon mi végre? Lehetséges, hogy Ferreira hite a sok szörnyűséget látva valóban megingott volna? A szerencsétlen földművesek miért tartanak ki hitük mellett az életüket kockáztatva is? A térítők pedig valójában csak bajt hoztak volna az itt élők fejére?

 

Ilyen és ehhez hasonló, valamint ezeknél sokkal mélyebb kérdések merülnek fel a film 160 perce alatt nem csak a szereplőkben, hanem a nézőben is, aki kissé talán kényelmetlenül, ám áhítattal fogja végigülni az igen hosszú játékidőt. A vászonról áradó borús atmoszféra ugyanis ólomsúllyal nehezedik ránk és nem ereszt el egészen a stáblista felgördüléséig, amikor is elkezd dolgozni az agyunk, hogy feldolgozza a látottakat és leginkább a hallottakat, valamint a megannyi megválaszolt és megválaszolatlan kérdést.silence1.jpg

A Némaság nehéz és komor film, szöges ellentéte Scorsese legutóbbi dolgozatának, a Wall Sreet farkasának. Az a fajta mozgókép, melynek megtekintése után érdemes hagyni némi időt és emészteni kell, mielőtt kimondanánk róla végső ítéletünket. Az a legjobb benne, hogy nem tör pálcát egyértelműen a kereszténységet üldöző japánok, vagy a hitüket és kultúrájukat erőszakosan az ország lakóira erőltető papok felett, hanem megalapozott érveket és ellenérveket vonultat fel mindkét fél tevékenysége mellett. Ez leginkább Rodrigues és az inkvizítornak nevezett helytartó közti párbeszédekben élesedik ki. Más nép, más kultúra, az erőszakos beavatkozás egy amúgy jól működő rendszerbe pedig nyilvánvalóan felesleges és káros. A japánok félelme pedig, miszerint a spanyolok és portugálok a vallásuk terjesztésével valójában csak a befolyásukat próbálják erősíteni, valljuk be, nem megalapozatlan. Más kérdés persze az, hogy milyen eszközökkel küzdenek ez ellen. Valóban muszáj ennyi vérnek folynia? Illetve mennyire győzhető meg egy pap, aki az egész életét arra tette fel, hogy Istent szolgálja? Lehet-e érdemben vitázni vele, ha vakon hiszi, hogy amit cselekszik az jó, eszméi pedig megrengethetetlenek és egy általános igazság alapjai?

 

Garfield figurája a cselekmény előrehaladtával egyfajta kifacsart Jézus metaforává lényegül át, aki - eleinte legalábbis – nem szenved másokért, hanem akaratlanul ugyan, de sokkal inkább szenvedést hoz rájuk. A fiatal színész, aki pár éve még Pókemberként ugrabugrált elviszi a hátán a filmet, alakítása igazán erős, bár arra fel kell készülni, hogy karaktere nem mindenki számára lesz szimpatikus.silence2.jpg

Témája miatt sokan talán ódzkodni fognak a film megtekintésétől, pedig ez az a fajta mű, amit legalább egyszer mindenkinek érdemes megnéznie. Ereje abban rejlik, hogy mindenkinek mást fog nyújtani kicsit. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk nem kell hithű kereszténynek lenni, de ha valaki az, akkor benne nyilván máshogy fog lecsapódni a dolog, mint egy ateistában. A súlyos gondolatiság pedig komor, de egyébként nagyon szép képekkel van megtámogatva, igazi filmes csemegévé varázsolva Martin Scorsese régóta dédelgetett alkotását. A lezárásért viszont kár, a film utolsó perceiben az járt a fejemben, hogy a kevesebb több lett volna. A szájbarágós narráció, illetve a giccsbe hajló zárókép engem legalábbis eléggé kizökkentettek.

8/10


A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren! 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr3612356223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása