[Supernatural Movies]

Vegyük újra! - Csapnivaló

2018. január 02. - hakos05

Filmes szempontból a 90-es évek többek közt a független szerzők aranykoraként maradt fent. Tarantino, Linklater, Soderbergh és Rodriguez, hogy csak a legnagyobbakat említsem, is mind ekkor kezdték bontogatni szárnyaikat. Az efféle filmkészítésnek megvannak a maga előnyei, melyek közül talán a művészi szabadság a legfontosabb. De van ám a dolognak árnyoldala is, mely elsősorban a büdzsé hiányából fakad: az olcsó film olcsó színészeket és technikusokat von maga után.

catherine-keener-living-in-oblivion.jpg

Tom DiCillo is független filmesként kezdte pályafutását, neve azonban a fent felsoroltakkal ellentétben nem maradt fent a köztudatban. Életművében eleve kevés alkotást találunk és azokra sem emlékszik már szinte senki (leszámítva azt a pár sorozatot, melynek néhány epizódját rendezőként jegyezte). Ha megnézzük az 1995-ös második munkáját, talán érthetővé válik, miért forgat ilyen ritkán. DiCillo az első filmjének (Johnny Suede) készítési tapasztalataiból merített, mikor vászonra vitte a Csapnivalót. A néző a kész alkotás megtekintésekor ritkán gondol bele a forgatás nehézségeibe, a film tanúsága szerint a munka sokszor igazi rémálom tud lenni.

ob_7ffb30_tourne-manhattan-2.jpg

A három jól elkülöníthető szegmensre osztott alkotás három jelenetforgatás kálváriáját mutatja be idegtépően viccesen. Mikor már azt hiszed, hogy tényleg minden klappolni fog, akkor csúszik be a képbe a mikrofon, robban fel egy izzó, vagy felejti el a szöveget a színész. Közben lélekben együtt vagy ezekkel a szerethető lúzerekkel, akik csak azon vannak, hogy kész legyen végre az az átkozott film, miközben Murphy szelleme végig ott lebeg a fejük felett. De vannak egyéb tényezők is: a színész is ember, ha elfelejti a szöveget megbocsátható, viszont ha ő akar okosabb lenni a rendezőnél, azzal óriási káoszt tud okozni, hiszen az addigi kameramozgás helyett újat kell tervezni. Erre is láthatunk bosszantó példát a második szegmensben. Az ihletforrásból kiindulva a színész talán nem véletlenül hasonlít a DiCillo első filmjében főszerepet játszó Brad Pitthez. Ha már a színészeknél tartunk, a film legismertebb neve (megint itt jön a képbe a költségvetés, hiszen ez is potompénzből készült el) Steve Buscemi, aki a rendezőt alakítja teljes beleadással. Továbbá itt tűnt fel legelőször Peter Dinklage is, aki a harmadik rész rémálom-jelenetében alakít egy igen fura törpét. Mikor elpattan nála valami, az lesz a film legviccesebb jelenete, és kimondatlanul ugyan, de még David Lynch is megkapja a magáét.

994526afd0c2dcfbe436067f2c63fefb.jpg

Összességében a Csapnivaló egy inkább kedvelhető, mint kiemelkedő film lett. Egy vérbeli szatíra, jól megírt és eljátszott figurákkal. Remekül adagolt ritmusa miatt nem válik unalmassá, még némi forgatáson kívüli kavarás is bejátszik, mellyel közelebb kerülnek hozzánk a karakterek. A mellékszálak a néző számára sem jönnek rosszul, hiszen ezek hiányában mi is beleőrülnénk a monotonitásba. Annak hogy a film feledésbe merült, más oka van: a 90-es évek indie korszakába nehezen illett volna bele egy szintén alacsony költségvetésű, de épp az álmot rémálomként megjelenítő alkotás. 7/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr6912690729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása