A story egy űrbéli hibernáló börtönben játszódik, ahol kitör a lázadás majd a rabok túszokat ejtenek, akik között ott van az elnök lánya is. Több száz rab van a fedélzeten, és a túszok élete bármelyik pillanatban megpecsételődhet. Mit lehet ilyenkor tenni? Hívjuk gyorsan John McClane-t.
hmmm... ja, ez nem az a film.
Itt Snow (Guy Pearce) az ex-CIA ügynöknek kell megpróbálnia bejutni a börtönbe, majd a küldetését végrehajtania. Ami nem más mint az elnök lányát (Maggie Grace) hazahozni a Földre.
A film felidézi a 80-as 90-es évek akciófilmjeinek a hangulatát. Tehát cigi a szájban és a főhős egyedül ledarálja a több száz emberből álló ellenséges haderőt. Mindezt a realitást arcon köpve. Sajnos manapság a Feláldozhatókon kívül nem sok ilyen filmmel találkozhatunk. Nincs tesztoszteron túltengés az akciófilmekben. Minden csak az effektekkel akarnak megoldani. Itt már az első perctől kezdve próbálták a feszültséget kelteni.
Hát a CGI ennél a filmnél nagyon gyengére sikeredett. Komolyan mondom a 80-as években jobban használták a technikát. De végül is ez annyira nem szólt bele a filmélménybe. Ennek a célja a kikapcsolódás és a retro hangulat volt a célja, amit többé kevésbé megkaptam.
A film legnagyobb erőssége Guy Pearce volt. Laza nagyképű karaktert kapott, amit nagyon jól el is játszott. Lazán és poénosan, de mégis komolyan hajtotta végre a feladatát.
Végezetül, számomra a 80-as években vagy nagyon jó akció filmek készültek, vagy nagyon gyengék. Középutat nem nagyon találtam, de talán ez Pearce miatt oda kerülhet. De a film tipikusan az a fajta amikben régen Dolph Lundgren kapott főszerepet.
Szerintem a film egyszeri nézést megérdemel, de a megtekintés után pár órával már azt sem tudjuk mit néztünk. Kikapcsolódásra jó választás a maga 90 percével.
6/10
