1977-et írunk. A képregény filmek még gyerekcipőben jártak. A legtöbb ilyen alkotás nagyon gagyi és gyerekes volt. Sokkal inkább egy poénos filmről van szó, amit egyáltalán nem szabad komolyan venni. (Már amennyire egy képregény adoptációs filmet komolyan lehet)
De azért manapság a filmipar megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy az adott film realisztikus és valósághű. Pl. Sötét Lovag trilógia, de a trailer alapján a Man of Steel is ilyen lesz.
Pókember számomra mindig is a legjobb Marvel hős volt. Anno nagyon oda voltam a Sam Raimi féle filmekért, főként az első két részért. A 3.-ról felesleges beszélni, mert semmit nem ér. Viszont az idei Marc Webb által rendezett Csodálatos Pókember szerintem nagyon magasra tette a mércét a Pók filmeknél. Hatalmas meglepetés volt számomra.
És a Pókember iránti érdeklődésem miatt, úgy gondoltam a kezdeteket is meg kéne tekinteni, azt, hogy honnan indult az egész story fejlődése a filmvásznon. (Ezt anno a Batman filmeknél megtettem. Egészen 1943-tól kezdve). Ha jól tudom ez volt a legelső egész estés Pók film. Viszont ezt is úgy csinálták meg, mint a 60-as évekbeli Batman filmet, azaz a korabeli sorozatból készítettek egy különálló mozit.
A történetet, gondolom nem kell részleteznem. Már mindenki kívülről fújja. Peter Parkert (Nicholas Hammond) megcsípi egy pók. Majd ezek után szupererőre tesz szert. Miután felfedezte a képességeit, felkerül a testére a piros-kék szerelés, aztán elkezdődik a bűnüldözés.
(Bár minden filmben, más szituációban marja meg a pók.)
A film szinkronizálása hagy némi kívánni valót maga után. Az egész hangalámondásos volt. És abban biztos vagyok, hogy ez nem fokozta az élményt, sőt…
A technika megmosolyogtató volt, de legalább megpróbálták. A színészi játékról nem sokat lehetne írni, mivel semmi kiemelkedő teljesítmény nem volt. Inkább az amatőrizmus jellemezte a színészeket.
Ami fura volt, hogy az események nagyon gyorsan történtek. Nem részletezték a fontosabb dolgokat, ellentétben a mai filmekkel. De az akkori korra ez volt a jellemző, úgyhogy ezt nem fogtam fel negatívumként.
Végül, ami a legnagyobb meglepetést okozta, hogy hűek maradtak a képregényhez és nem Peter csuklójából jön ki a háló. Hatalmas baki volt ez Raimi filmjeiben.
Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem. Akik komolyabban bele akarnak mélyülni a képregény adoptációkba azoknak érdemes megnézni a régi idők filmjeit is ebben a műfajban. 5/10
