"Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szívünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát."
- Alfred Tennyson
2012-ben 50 éves lett a világ leghíresebb titkosügynöke, James Bond. Ez idő alatt 6 különböző színész ölthette magára ezt a megtisztelő szerepet és összesen 23 Bond filmet láthattunk általuk. Tehát egy hatalmas sikersorozatról beszélünk.Ezek után a cél nem is lehetett más, minthogy egy, a hírnévhez méltó filmet dobjanak a nézők elé. Ezt a tisztes munkát Sam Mendes-re, az Amerikai szépség című film Oscar díjas rendezőjére bízták. Meg kell, hogy mondjam, teljes mértékben helytállt. Megalkotta, a véleményem szerint legjobb Bond filmet (mondom ezt, úgy, hogy nagy hiányosságaim vannak), de minden bizonnyal a Craig Trilógia legjobb darabját. Pár hónapja, amikor megláttam a Skyfall trailerét, rájöttem, hogy meg kéne nézni a legújabb Bond filmeket. Ezt meg is tettem és a Casino Royal egyből feltett egy magas mércét, amit sajnálatos módon a Quantum csendje messze alulmúlt. Ezek után egy kicsit félni kezdtem, hogy egy trilógia 3. része mégis mit tud nyújtani. A trilógiákra általában az a jellemző, hogy az első rész meghatároz egy szintet és, ha azt a 2. rész alulmúlja, akkor már a folytatást is felesleges megcsinálni. Persze erre az általánosságra a Skyfall egy tökéletes cáfolat. És, hogy miért???
Mert szerintem egy tökéletesen megrendezett, remek storyval rendelkező alkotás, mely minden pontján magas szintet képvisel.
Nohát a történet. James Bond egy szupertitkos ügyön dolgozik Törökországban, ahol egy MI6 ügynököt támadtak meg, majd lopnak el tőle egy rendkívül fontos merevlemezt, amelyen az MI6-nek az adatai vannak rajta. Bond feladata a merevlemez visszaszerzése. De ekkor drámai fordulat történik, mely nagyban befolyásolja a történéseket. Előkerül M sötét múltja, Bondnak hűséget kell bizonyítani, és az MI6 bajba kerül. Mindezek mögött egy rendkívül veszélyes személy található.....
Mint már mondtam, a film remek, mert Sam Mendestől egy elképesztően jó rendezést láthattunk, melyhez az operatörők is remekül asszisztáltak. Fantasztikus képeket, illetve kamerabeállításokat alkalmaztak. Mindemellett a CGI is javította a látványt, mert a számítógépes effektek is remekül voltak kidolgozva.
Zeneileg is ezt a részt éreztem a legerősebbnek. A feszültséget remekül tudták fokozni.
A színészek közül már Craig-et sokat dicsértem az előző részek, miatt, úgyhogy itt nem nagyon térek ki rá. Lényeg, hogy ismételten remek Bond volt. Új szereplők terén nagyon örültem Ralph Fiennes-nek, mert remek színésznek tartom a jó öreg Voldemortot. De ennek a filmnek az egyik legnagyobb erőssége a gonosz Javier Bardem volt, aki zseniális alakítást nyújt. Nagyon erős karaktert kapott és a játéka még jobban átadta ezt az érzést. Ha hasonlítanom kéne valakihez, akkor Jokerhez tudnám, mert 1-2 jellemvonás őt idézte.
Aminek külön örültem, hogy tiszteletből vagy egy furcsa véletlen miatt ismételten láthattuk az Aston Martin DB5-öt. Ez a kis apróság is éreztette, hogy ez a film megpróbálja átölelni az elmúlt 50 évet. Apró kis dolgok ezek, de a film végére teljesen átértékelődnek. Ehhez hozzájárult egy drámai hangulat, majd 1-1 remek poén, komolyság és James Bond.
Összességében az év egyik legnagyobb meglepetését láttam. Nem voltak akkora elvárásaim vele szemben, mint mondjuk a Prometheusnál, Batmannél, Bosszúállóknál. Mert tudtam, hogy jók lesznek, de a Bond adta a legnagyobb meglepetést.
Mindenkinek merem ajánlani. Még azoknak is, akik nem láttak Bond filmet, azoknak is akik nem szeretik a Bond filmeket. 9/10
