Az 1988. évi téli olimpiai játékokon a bob versenyszámait Calgaryban rendezték meg. A versenyek üde színfoltja volt a jamaicai bobcsapat, melynek a történetét Jon Turteltaub vitte filmre 1993-ban Jég veled címmel. Kettesben a 30. lett a jamaicai páros, négyesben borultak és kiestek, de erkölcsi győzelmet arattak.

Turteltaub filmje szórakoztatóan és humorosan mutatja be nekünk a négy fiatal jamaikai útját a szigetországból a „győzelem” kapujáig.

No, de mégis hogyan… Egy szerencsétlen baleset miatt, három jamaikai sprinter kénytelen lesz más sportág után nézni, ha kiszeretnének jutni az Olimpiára. És persze ilyen esetben egy jamaikai mi mást választana, mint a bobot!
A csapat négy személyes, tehát találniuk kell még egy embert, akit a helyi görkocsi bajnok személyében találtak meg. Szerencséjükre a városban él a korábbi kétszeres Olimpiai bajnok bobos, Irving Blitzer is, akit megkérnek, hogy álljon a csapat élére, és segítsen nekik valóra váltani az álmukat. Útjuk során (ami nagyon nehezen indul), meg kell küzdeni megannyi nehézséggel, de a végére beteljesedik az álmuk, és egy igazi csapattá érnek…

A filmet John Candy (1950-1994) emlékére tekintettem meg, mert úgy gondolom, hogy ennyit megérdemel. Személy szerint nagyon bírom őt, mert egy igazi egyéniség, és amikor meglátom a képernyőn, akkor mindig egy szimpatikus személyiség képét kelti. Most sem volt ez másképp, de rajta kívül a négy jamaikai is hozta a filmhez illő szintet, és szerepet.
A rövid játékidőben végig érezhettük a 80-as 90-es évek hangulatát, mely szerintem a csúcs volt a vígjátékoknál. Maga a film könnyed, és tényleg szórakoztató, de végtére is, ez volt a célja. Nem akarták komolyra csinálni, mert a filmben lévő történetet sem akarták az emberek komolyan gondolni akkoriban. Egy jamaikai bob csapat??!! Igen!

Összességében a film tökéletes azok számára, akik hétvégén a nehéz hétköznapok után kiszeretnének kapcsolódni. Jó volt. 7/10