A dán rendező, Ole Bornedal megmutatta, hogyan kell a horrorfilmeket meggyalázni. A démoni doboz című filmje annyira gyenge lett, hogy a pozitívumokat is csak nagyítóval lehetett megtalálni. És igen, ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért szólom le ennyire a filmet, ha található benne pozitív dolog. A válasz egyszerű, de erről majd később.

A történet kiszámítható és sablonos, bár nem ez a dolog volt az, ami a mélybe taszította a filmet: Clyde a frissen elvált apa a lányaival tölti a szabadidejét, amikor egy kirakodóvásárra tévednek, ahol Em, a fiatalabbik lány egy fura és rejtélyes feliratú dobozt néz ki magát, amit meg is vesz. Ekkor még nem sejti, hogy a doboz rabja lesz, és teljesen megváltoztatja az életét. Ahogy telnek a napok, Em egyre furcsább lesz, és a viselkedése is egyre aggasztóbbá válik. Az apa megpróbál fellépni a történések ellen, és a dobozt eltünteti a kislánya elől. Ám, ezzel csak ront a helyzeten, de ő ezt nem tudja…

Bevallom nem sokat vártam a filmtől, és nem úgy ültem le, hogy ez majd biztos 10/10-es alkotás lesz, de azért valamilyen szinten szerettem volna szórakozni a bő másfél óra alatt. Ez nem történt meg, mégpedig a rendkívül sablonos, és klisékkel teli bugyuta történetnek köszönhetően. Alapjába véve azt sem értem, hogy miért erőltetik ezt a démoni vonalat, amire ráadásul ráragasztják az „igaz történet” feliratot is a marketingfogás miatt. Az 1973-as ördögűző volt az első (?), ugyanakkor biztos, hogy az utolsó olyan ördögös/démonos film, ami minőséget képviselt, de ennek már 40 éve.

Ha a storyn túllépek, akkor ismételten egy akadályba ütközök, ami jelen esetben a feszültség. Egyszerűn és tömören, nincs. Mégpedig ez egy hatalmas hiba egy horrorfilmnél. Amikor végre történne valami, akkor is sikerült a rendezőnek közbelépnie a tehetségével, amivel teljesen elrontotta az egészet. No, de ennyit a negatívumokról, és akkor jöjjön, vagyis jöjjenek a pozitívumok. Először is köszönjük meg a XXI. századnak, hogy a technika jelentős fejlődésben van, és ennek segítségével a számítógépes trükköket remekül kidolgozták. Másodszor egy sztárnak mondható színész is szerepelt a filmben, ami nekem Odaát rajongónak mindenképpen pozitívum volt, hiszen ő a Winchester fivére apja, azaz Jeffrey Dean Morgan. Sajnos egyedül kevés volt ahhoz, hogy a filmre másként tekintsek.

Végül összesítve egy nagyon rossz filmes élménynek mondanám az egészet. Még a mai horrorfilmek között is elveszik. Nem is értem, hogyan került be a mozikba ez a film.
2,5/10