1984-et írunk, amikor Wes Craven megalkotta a horrorfilmek egyik kultikus darabját, a Rémálom az Elm utcában című filmet. Az évek során megannyi folytatás készült Freddy Krueger történetéhez, amik meglehetősen felemás fogadtatásban részesültek, ráadásul 2010-ben egy remake verzió is napvilágot látott. Mindenesetre az első rész volt az, amelyik bekerülhetett a történelemkönyvekbe, így az értékelést is arról olvashatjátok.
No, de ki is az a Freddy Krueger, és mi az ő története? Talán fontos ezt tisztázni az elején, mivel egy olyan szintű karakterről van szó, aki a mai napra már a populáris kultúra egyik legnagyobb alakja lett.
Freddy a való életben egy könyörtelen gyerekgyilkos volt, akit egy bírói hiba miatt szabadlábra helyeztek. Így élhette tovább az életét mindaddig, amíg az Elm utca lakosai rá nem gyújtották a házát. A halála után szövetséget kötött a démonokkal, hogy folytatni tudja a munkáját, a gyilkolást. Ezt a különleges képességével vitte véghez, mellyel az álmokat tudta irányítani. Amikor valakinek az álmában megjelent az alakja, azt többé nem engedte el.
A rövid ismertető után térjünk is rá a filmre, azonbelülis a forgatókönyvre. Ezt a munkát maga a rendező, Wes Craven látta el, melyben megírta Nancy Thompson történetét. A fiatal lányt szörnyű álmok gyötrik, ám amikor ezt elmeséli a barátainak, akkor szembesül azzal a ténnyel, hogy nem ő az egyetlen, akit egy bizonyos alak rémisztget az álmában. Az egyik nap be is következik a katasztrófa, mivel Nancy egyik barátját álmában meggyilkolják. A rendőrség és az ismerősök a lány nyakába akarják varrni a történteket. Az eset után mindenki Nancy ellen fordul, akinek egyedül kell felvennie a harcot a gonosz démonnal, azaz Freddy Kruegerrel...
Körülbelül 8 éves lehettem, amikor először láttam a filmet, de már akkor nagy hatással volt rám, így hamar a kedvencek közé tudtam sorolni, amit a mai napig nem változtattam meg. Wes Craven annyira eredeti és horrorisztikus történetet hozott létre, amihez hozzácsatolt egy fergeteges karaktert is, hogy az valami elképesztő. A film az első perctől kezdve a képernyő elé bilincseli a tekintetünket, amit az utolsó másodpercig el sem enged. Ezenfelül a feszültséget is az egekben tartja, ami elengedhetetlen kelléke egy remek horrornak. Így tehát a filmnek mindene megvolt ahhoz, hogy egy minőségi szórakozást nyújtson a néző számára.
Színészek terén viszont nem volt ennyire kiemelkedő, legalábbis egy embert kivéve, aki nem más, mint Robert Englund. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Johnny Depp karrierje ezzel a filmmel kezdődött. No, de térjünk vissza arra a bizonyos személyre, aki megtestesítette a gonoszt. Ő tipikusan az a színész volt, akinél elhangozhat az a mondat, hogy „Ha van tökéletes színész erre a szerepre, akkor ő bizony az”. És miért? Mert olyan természetesen és lehengerlően játszott a szerepben, mintha az év bármely napján az ő bőrében élne. Ezért fel is tettem magamnak a kérdést, miszerint rajta kívül van-e olyan színész, aki képes lenne egy hasonló teljesítményt lehozni a filmvásznon? Bátran kijelentem, hogy nincs még egy ilyen színész. A választ megerősítette a remake verzió, amiben Jackie Earle Haley bújt az égett test alá, és szemmel láthatóan még csak megközelíteni sem tudta elődjét, Robert Englundot.
Végül, amit még mindenképpen meg kell említeni, az a sminkelés és a számítógépes effektek. A korhoz képest elég jól lettek megoldva, ráadásul a sminkelés annyira eredeti lett, hogy a 26 évvel később bemutatott részben sem tudták felülmúlni, sőt…
Ezek után bátran merem kijelenteni, hogy egy fantasztikus filmről van szó, ami minden tekintetében megállja a helyét. Egy igazi remekmű.
