Sean S. Cunningham talán azon rendezők közé tartozik, akik nem akartak nagyot alkotni, de mégis az egész világ megjegyezte a nevüket. Egy alacsony költségvetésű horrort szeretett volna elkészíteni, amely annyira sikeresnek bizonyult, hogy a mai napra az egyik leghíresebb és legnagyobb kultusz státuszú film lett. A legendás hoki maszkos gyilkológép története 1980-ban került először a képernyőre.

A rendező a forgatókönyvírást Victor Millerre hagyta, aki az eredeti történetben egy emberi sorozatgyilkost alkotott meg, aki az anyai szeretet miatt kezd ámokfutásba. Ez a személy nem más, mint Mrs. Voorhees volt. Eredetileg Jasont áldozatnak állította be, aki a későbbiek során egyáltalán nem lett volna gyilkos. Szerencsénkre az alapötletet átalakították, így létrejöhetett a horrorfilmek egyik legismertebb gyilkosa Jason Voorhees. No, de mégis miről szól ez a bizonyos első rész?
A Crystal Lake nevezetű tábor közel 20 éve üresen állt, hiszen anno egy gyilkosság-sorozat zajlott le a tábor területén. Azonban egy vállalkozó szellemű pár megnyitja a helyet a nagyközönség előtt. A tábort először egy fiatalokból álló csoport lepi el, akik nem is sejtik, hogy szörnyű veszély leselkedik rájuk…

Bevallom kicsit kétes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt ez a film iránti rajongásom valószínűleg a későbbi kultikus figura miatt jött létre. Ezáltal nem vagyok biztos abban, hogy ha az eredeti storyt követik, amiben Jason nem kapott volna szerepet, akkor is oda lennék a Péntek 13-as szériáért, köztük a most említett első részért. De szerencsére ez már történelem, és örülök annak, hogy végül minden így alakult. No, de rátérve a filmre, azt kell mondanom, hogy egy tipikus slasher story, ami akkoriban még nem számított unalmasnak, viszont, ha ma kezdenék el legyártani az első részt, akkor nem hiszem, hogy ekkora rajongótábort gyűjtene maga köré. A filmben több bakit is észre lehet venni, ami talán az alacsony költségvetésnek, és a rendező tapasztalathiányának a következménye lehetett, ugyanakkor a film ezek ellenére is szerethető, mert ad egy olyan atmoszférát, amit kevés horror tud átadni a nézőnek. Ehhez persze tökéletesen kapcsolódik a nem túl bonyolult dallamokat tartalmazó filmzene is.
Az igazi sikert viszont a könyörtelenség, és a brutalitás hozhatta el a filmnek, ami egyrészt megbotránkoztató volt, másrészt a feszültséget az egekbe repítette. Egyszóval remek.

A színészi játékra külön nem térnék ki, mert semmi extrát nem nyújtottak, de azért Kevin Bacon nevét mégis megemlítem, mint a film legnagyobb sztárját.

Ami viszont a film ellen szólhat, hogy mai szemmel nézve nem biztos, hogy kielégítő szórakozást tud nyújtani egy olyan embernek, aki most tekintené meg először. Mind a trükkök (CGI), mind maga a film gagyinak tűnhet a sok hiba miatt.
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy kultikus filmről van szó, tehát egyszer mindenképpen meg kell tekinteni, mert megéri. Tipikusan az a film, amit mindenképpen látni kell, annak ellenére is, hogy nem feltétlenül nyeri majd el az ember tetszését.