Clive Barker a 80-as évek egyik nagyágyúja volt, aki nem csak rendezőként és forgatókönyvíróként ér el sikereket, hanem a novellaírás terén is. Voltaképpen az írással lépett be a köztudatba, és csak utána kóstolt bele a filmes szakmába, de lényeg a lényeg, hogy a munkásságát nem lehet elfeledni, mert olyat adott a világnak, amit csak a legnagyobbak képesek.

Mivel egy filmes blogon vagyunk, így nem mást, mint a rendezői munkásságát fogom górcső alá venni, és azon belül is a Hellraiser című filmjét. Saját regénye, a The Hellbound Heart alapján rendezte meg, és alkotta meg a kenobiták rideg és brutális világát.
A történetben Larry és Julia egy új házba költözik, méghozzá abba, ahol Larry testvére, Frank szörnyű kínok között meghalt. A halálát nem más, mint egy titokzatos kocka okozta, melynek a kinyitása végzetesnek bizonyult. Azonban egy véletlen baleset során a tett helyszínére vér csöppent, és ez beindította a reinkarnálódás folyamatát. De Frank újjászületéséhez ez nem volt elég, mert a teljesség eléréséhez vért kellett kapnia, méghozzá sürgősen, mert a Kenobiták a sarkában voltak…

Bátran merem kijelenteni, hogy Clive Barker nagyon ért a horror műfajhoz, mert elképesztő ötletek pattantak ki az agyából, amiket a Hellraiserben meg is csodálhattunk. Sajnálatos módon kevesebbet adott a film, mint amit kilehetett volna hozni az alapötletből. De, így is egy olyan filmet készített el nekünk, amiben a kínzás és a brutalitás került a középpontba. Maga a rendezés, és a kivitelezés káprázatos, és fontos megemlíteni, hogy a mai világban is megállja a helyét. Ám, a film nem lenne teljes, ha nem szerepelne benne egy tökélyre megalkotott emblematikus figura, Pinhead. A kinézetét, már biztosan sokan ismerik, mert egyedülálló a több száz, 100-as szöggel a fejében. Ráadásul olyan társakat kapott maga mellé, akik szintén elrettentően és megrázóan néznek ki. Eddig rendben is volna a film, de pechjükre több hiba is beárnyékolja az alkotást.

Először is a Kenobiták nagyon keveset szerepelnek a képernyőn, ráadásul alig tudunk meg valamit a történetükről. A kockát, szerencsére megpróbálják közelebb hozni a nézőkhöz, de ez is édeskevés, mert hiányérzetet fog kelteni bennünk a többi szál elhagyása miatt. Másodszor pedig, a színészek elképesztően gyenge játéka. A Juliát megformáló Clare Higgins egyenesen idegesítő volt, míg a Larryt megtestesítő Andrew Robinson sem adott semmit a filmhez. Rajtuk kívül sem lehet senkit kiemelni, aki legalább az elfogadható szintet megütötte volna. Vagyis, javítva az előző állításomat, a Pinhead és bandáján kívül nem volt olyan, aki érdemben adott volna valamit a nézők számára.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Hellraiser is a horrorfilmek egyik halhatatlan és klasszikus példánya. Pinheadet bátran említhetjük olyan nevekkel együtt, mint Freddy Krueger, Jason Voorhees vagy Michael Myers. A film a hibái ellenére is remek, és mindenképpen ajánlott a megtekintésre. Nagybetűs klasszikus.