A nagysikerű horrorjátékból 2006-ban, Christophe Gans készített egy egészestés filmet, ami felemás fogadtatásban részesült. A játék rajongói lehurrogták és nem tetszésüket fejezték ki, míg azok az emberek, akik csak egy filmként tekintettek rá, azoknak többnyire tetszett. Az utóbbi réteget erősítem én is, mert bár játszottam a Homecoming epizóddal, még így is rendkívül hiányos a „szakmai” tudásom a játékokkal kapcsolatban. Viszont az első film tetszett, így erőteljesen vártam a folytatást, amit 2012-ben meg is kaptam, hála (?) Michael J. Bassettnek.
A forgatókönyvet nem más, mint maga a rendező írta, és amely rendkívül gyengére sikeredett. Az előző részhez képest ugrottunk egy kicsit az időben (és minőségben…). A, már feleség nélküli Harry a lányával egy újabb városba költöztek, ahol ismét be kell illeszkedniük, ám ez nehezen sikerül. Viszont nem is ez a legfőbb problémája Heathernek, hanem az, hogy kik és miért rabolták el az apját az egyik pillanatról a másikra. Ahogy telik az idő, úgy jön rá az apró információkra, amik ismételten a Silent Hill nevezetű városba vezet. Az apja többször is említette, hogy soha ne térjen oda vissza, de a jelenlegi helyzetben kénytelen lesz visszamenni…
A filmmel kapcsolatban sok kritikát olvastam, és kivétel nélkül az összes lehúzta pontszám ügyileg, és ezzel jelezvén, hogy a mostani film jócskán elmarad az előző rész szintjétől. Nem tagadom én is így gondolom, és ez meg is fog látszódni az értékelésen.
2006-ban kaptam egy remek és szórakoztató filmet, amit ez a rész rendesen arcon vágott, szinte minden tekintetben, és így létrehozva a minőségbeli romlást. Már ott kezdődtek a gondok, hogy jóval kevesebb pénzből kellett gazdálkodnia a rendezőnek, és ez meg is látszott. Összecsapottnak és erőltetettnek tűnt az egész. Nem volt meg az a bizonyos hangulat, ami az előző részben, sem zeneileg, sem pedig a képi világban nem érződött a komolyság és a hangulat teremtő hatás. Nem tudtak feszültséget teremteni, holott ez az egyik erőssége a Silent Hill témát feldolgozó játékoknak. (még az első rész is meg tudta valamilyen szinten teremteni). Nem éreztünk félelmet, pedig lett volna mitől tartanunk. Valamint a színészek is felejthető alakítást nyújtottak.
Az egyetlen pozitívum, amivel engem könnyen megtudtak venni, az a város ábrázolása, ami itt-ott egész pofásra sikerül, emellett néhány szörny is szépen ki volt dolgozva. De sajnos itt ki is fújt a dicséret, holott nagyon vártam a filmet, de csalódnom kellett. Azonban még mindig reménykedem, hogy egyszer egy igazán ütős SH filmet is kapunk. Ez viszont 4/10-nél nem több.
