2005-ben Shane Acker neve felcsendült az Oscar gálán, amikor jelölték a 9 nevet viselő filmjét a legjobb animációs rövidfilmek kategóriájában. Nyerni nem sikerült, de legalább azt elérte, hogy 4 évvel később, 2009-ben elkészülhessen a rövidfilm, egész estés változata, ami meglehetősen jóra sikeredett.

Egy poszt-apokaliptikus világban, a gépek vették át az uralmat, és céljuk, hogy elpusztítsák azt a 9 rongybabát (az 1-es egy háborús veterán, 2-es egy feltaláló, 3-as és 4-es a mindent tudó iskolás ikerpár, 5-ös a mérnök, 6-os a művész, 7-es a bátor harcos, 8-as az izomagy, és a 9-es pedig…), akiket egy tudós keltett életre, azzal a céllal, hogy megváltoztassák az elpusztult, romlott világot. A babák közül a 9-es számot viselőben volt akkora életerő, hogy az örökös bujkálás helyett, felvegye a kesztyűt a gonosz gépek ellen, és legyőzze őket a cél elérése érdekében…

Acker a 9 című filmjével nem a fiatal korosztályt célozta meg, legalábbis nagyon remélem, mert a film nem éppen az ovis társadalomnak tud felhőtlen szórakozást nyújtani, hanem az idősebbeknek. Egy rendkívül hangulatos és „szép” képi világgal rendelkező filmet kaptunk általa, ami elképesztően jól mutatta meg azt a jövőt, amit az emberek és gépek harca generált. Eme jövőkép rengetegszer kerül terítékre az embereknél, és rendre szórakoztató, vagy éppen megrázó alkotásokat tudnak készíteni a szakmabeliek. No, de animációs film formájában még nem volt erre példa (legalábbis az én ismereteim szerint). Ráadásul az itteni hősök nem az emberek, hanem azok a rongybabák, amik öntudatra ébredtek, és birtokolják a tudós lelkének egy részét. A film szempontjából tökéletes választás volt a rongybaba, mint hősi karakter. Acker és csapata megpróbált komoly, és egyben szórakoztató is lenni, és ez teljes mértékben sikerült neki.

A film, történet szempontjából nem korszakalkotó, sőt… de egyáltalán nem ment az élmény kárára a sok klisé. A 9 tökéletesen bemutatja, hogy sablonokkal is lehet jó filmet csinálni, aminek a nézése közben nem az jár az eszünkbe, hogy „bla bla bla… ezt már láttam… unalmas…” a rövid játékidő leköti az embert, és kikapcsolja a nehéz hétköznapokból.

A látványvilág a viszonylag alacsony költségvetés miatt hagy némi kívánni valót maga után, de én személy szerint ezért nem hibáztatom a stábtagokat. Az ötlet annyira jó lett, hogy a CGI szinte háttérbe szorult. Bár annyi viszont biztos, hogy a kipusztult világot kegyetlen jól megalkották.

Végül pedig annyit, hogy aki egy gyors kikapcsolódásra vágyik, akkor nem kell mást tennie, mint betenni a lejátszóba a 9-et és élvezni a 80 perces játékidőt. Megéri! 9/10