1981-ben Sam Raimi megalkotta az első Gonosz halott filmet, mely mára már a klasszikus horrorfilmek társaságát erősíti. A későbbi évek alatt kapott folytatást, kapott dicséreteket, illetve a 2013-as esztendőre kapott egy feldolgozást is. A remakeből kiszivárgott első képek, valamint a trailerek annyira meggyőzték az embereket, hogy sokak szemében az év egyik legjobban várt filmje lett. A horror rajongóknak egyfajta áldás lenne már egy minőségi film a műfajon belül, hiszen az elmúlt évek nem a horrorfilmektől voltak hangosak.

A rendezői székbe Fede Alvarez ült, aki bár kezdő a szakmában, de mégis megbirkózott a feladattal. Persze nem volt egyedül, hiszen a régi arcok is segítettek neki a munkálatokban, hiszen Sam Raimi és a Gonosz Halottak sztárja, Bruce Campbell is adtak némi pluszt a film elkészítéséhez.

Alvarez nem csupán egy feldolgozást szeretett volna létrehozni, hanem A feldolgozást. Merész és bátor húzásokat alkalmazott a munkálatok során, amik valamelyest egyedivé varázsolták a filmet. A legfontosabb talán, hogy a filmben nem használtak CGI-t, legalábbis nem minden esetben. Minden egyes aprítás, csonkolás stb. trükk volt. A vér, melyet előszeretettel alkotnak meg a számítógép segítségével, itt bizony folyadék volt, nem pedig effekt. Maszkokat, protéziseket, és egyéb apróságokat használtak fel, amik realisztikusabbá tehették a filmet. (már amennyire realisztikussá lehet tenni, egy ilyen horrort.) Alvarez persze tisztában volt, hogy a CGI segítségével könnyebb, és olcsóbb lett volna a film elkészítése, de ő nem akart beállni a sorba. Ami a pénzt illeti, jól tette, hogy befektetett a trükkökbe, mivel az emberek özönlöttek a moziba, hogy megcsodálják az alkotást. 3 nap alatt visszahozta a költségeket.

No, lássuk hát mivel is van dolgunk. Mint a legtöbb remake esetében, itt is felturbózták egy kicsit a történetet. Átírtak ezt-azt, plusz jelen esetben kivették Ash-t a filmből. Ezek a kisebb foltozások, átalakítások nem mindig sülnek el jól, de ezt mindenki döntse el maga, hogy miként viszonyul ezekhez. A történet 5 fiatalról szól, akik egy erdő mélyén lapuló kis viskóba mennek, hogy segítsenek az egyik társukon, aki drogproblémákkal küzd. (No, már itt átalakították a történetet). Azonban egyikőjük megtalálja Holtak könyvét, és az áttanulmányozása közben elszabadítja a poklot…

Fede Alvarez egy új megközelítésből mutatta be a Gonosz halottat, mert míg a régiben éreztünk egy kis könnyedséget és humort, addig az újban komolyságot és sötétséget tapasztalunk. Ugyanakkor ott hibázott, hogy túlságosan is a brutalitást tartotta szem előtt, és a lélektani elemeket háttérbe szorította. 1-2 helyen azért jó lett volna, ha parázunk, hisz mégis csak a gonosz erőkkel van dolgunk. No, mindegy, majd legközelebb.

Ash karakterének a hiánya szerintem hiba volt. Nem volt olyan szereplő a filmben, akiért szoríthattunk volna. Egyikőjükben sem volt meg az a küzdőszellem, ami anno Campbellben. Talán nem volt jó ötlet ennyire elrugaszkodni az eredetitől.

A pozitívumok viszont sorban állnak. Kezdjük azzal, hogy egy jó operatőrt szerződtettek, aki a forgatás alatt nem küzdött éppen egy epilepsziás rohammal. Végre egy olyan horror, amiben a történéseket az első másodperctől az utolsóig látjuk, legyen itt szó a legvéresebb jelenettől, a legjelentéktelenebbig. Meglepetés volt, hogy nem riadtak vissza a vértől, könyörtelenségtől, ami anno is nagy főszerepet játszott a filmben. A kellékeket, gondolok itt elsősorban a bőrkötéses, vérrel írott könyvre, zseniálisan kidolgozták. Alvarez CGI nélkülöző, kétkezű munka használata hatalmas erőssége a műnek, és ez a húzás volt az, ami kiemeli a mostani horrorfilmek közül. Valamint néhány megszokott sablont is mellőzött, amit előszeretettel használnak fel a rendezők, például nem színesítették romantikus szállal a történetet.

A színészek véleményem szerint nem voltak rosszak, főleg a Mia-t alakító Jane Levy. Ő volt az egyetlen, akit tényleg érdemes kiemelni, és beszélni róla, mert volt néhány szépre sikeredett momentuma, mint például az átalakulása közbeni suttogós jelenet.

Az Evil Dead-et én szerettem, és örülök, hogy Alvarez létrehozta a feldolgozást. Azonban a 81-es film rajongóinak, nem biztos, hogy hibátlan szórakozást fog nyújtani. Érződik egy bizonyos szakadék a két film között, amit elő lehet venni negatívumként. Én viszont abban a helyzetben vagyok, hogy nem vagyok rajongója a Campbell féle verziónak, tehát meglepően jól szórakoztam. 8/10