Ju-on, avagy lefordítva a Harag. Takashi Shimizu fenomenális horrorja, melyet a 2000-es évek elején készített. A film sikerességére Hollywood is hamar felfigyelt, hiszen a Ju-on 2. része után, 2004-ben elkészült az Átok című amerikai feldolgozás, amit szintén a Japán rendező Shimizu készített. A legtöbb ember számára ismeretlen az eredeti alkotás, mert csak a Buffyval felálló filmet látták.

A Japán filmgyártás minőséget képvisel. Rengeteg olyan alkotást hoztak már létre, amik maradandó élménnyel gazdagítottak minket. Műfajra lebontva a horror/thriller az, amiben előkelő helyet foglalnak el a sajátos stílusuknak hála. Sokan betegesnek tartják őket, ami részben érthető is, de én inkább bátornak, merésznek mondanám őket. Nem félnek megijeszteni az embert, nem félnek átlépni bizonyos határokat. Sokszor a sminkeléssel vagy a hangok játékával érik el a borzongás csúcspontját. És igen, a Ju-on is egy ilyen film.

Japánban az egyik házban egykoron valami szörnyűség történt. Senki sem sejti, hogy gonosz erők lakoznak a házban, és amikor beteszi valaki oda a lábát, akkor nincs menekvés. A természetfeletti erők a semmiből tűnnek fel, és támadnak az áldozatokra…

Shimizunak nem volt könnyű dolga, hiszen kevés pénze volt, hogy megvalósítsa a projektet, de véleményem szerint kihozta a maximumot, a lehetőségeiből. CGI helyett sminkekkel, illetve zenével próbált hatni a nézőkre, ami sikerült is neki. Én alapjáraton nem vagyok az ijedős fajta, és 1 horrort kivéve nem is szoktam parázni, de itt, jelen esetben bekövetkezett a szorongás. A haragnak, illetve az Átoknak (most együtt veszem őket) sikerült elérniük, hogy féljek egy filmen. Ritka, de Shimizu megcsinálta, és már csak ezért is jár a taps neki a részemről.

A legnagyobb pozitívum, hogy nem a megszokott sémában alkalmazta a parás jeleneteket. Olyan helyekre is becsempészett egy kis pluszt, ahol tényleg nem számítunk rá. Egy jelentéktelen részletbe, ahol elsőre azt hisszük, hogy nem történik semmi, de ott lesz a gonosz, és megjelenik. Sokszor hangot sem adott mellé, egyszerűen csak egy villanásra láttuk őt/őket, és ez nagy fegyver volt, szerintem. Ezenfelül a viszonylag komor hangulatú, szürkés képi világban, egy fehér arcú, fekete szemű kisgyerek megjelenése csak hab volt a tortán.

A story ötletes, és jó volt, de nem hibátlan. A horror kategóriában viszont remek alkotás. 8/10