Véleményem szerint a világ egyik legalulértékeltebb filmje, (IMDB-n mindenképpen) a David Fincher által rendezett Pánikszoba. Fincher ezzel a filmmel nem a világot akarta megváltani, hiszen nagyon amerikai, és kiszámítható lett, de a zseniális légköre miatt a film a maradandó thrillerek közé emelkedett.
Meg Altman és lánya Sarah egy hatalmas, többszintes New York-i lakásba költözik. Az ingatlanos, aki eladta nekik a lakást elárult egy titkot, miszerint a házban van egy pánikszoba, amit a korábbi lakó építetett, hogy védelmet biztosítson a betörőkkel szemben. Meg eleinte félt a szobától, de a beköltözésük után létszükséggé válik a használata, hiszen az egyik éjjel 3 férfi tör be a lakásba…
Mint már említettem a film kiszámítható, és minden olyan sablont ellőnek, ami korábban jól bevált a filmeknél. A forgatókönyv pofon egyszerű, de mégis izgalmas, és könnyen emészthető. A karakterek szintén nem kaptak mély kidolgozást, de felesleges is lett volna, hiszen így volt egyensúlyban a film. Fincher zsenialitása ott mutatkozott meg igazán, hogy a sablon áradatot érdekessé, és szórakoztatóvá varázsolta.
A rendező által kreált képi világ rendkívül nagy pluszt adott az élvezeti értékhez. A rideg New York-i beton tömbök között játszó történet, az éjszakai esőzésben nagyon hatásossá vált. A betörők 3 különböző személyiséget kaptak, amik színesebbé tették a történéseket. Volt egy idióta nagypofájú „főnök”, az idegesítő, keménykezű csatlós, és a profi, nyugodt, emberbarát betörő. Őket véleményem szerint Jared Leto, Dwight Yoakam, és Forest Whitaker remekül formálták meg. A túloldal, az „áldozati” szerepben lévők szintén jól kapcsolódtak a filmhez, hiszen volt egy cukorbeteg kislány, illetve egy klausztrofóbiás anya, akiket a feltörekvő Kristen Stewart, és a már Oscar díjas színésznő, Jodie Foster formált meg. (az anya szerepben eredetileg Nicole Kidman lett volna, de térdsérülés miatt csak egy cameo szerep jutott neki.)
A stáb jól castingolt, úgyhogy a pipát beírhatják a munkájuk mellé. Fincher az egy helyszínen játszódó történetet, David Koepp (Jurassic Park, Mission: Impossible) segítségével hullámvölgy nélkül helyezték bele a közel 2 órás játékidőbe. Emellett az operatőri munka is kiváló volt, tehát bátran jelenthetjük ki, hogy a film minden tekintetben megállja a helyét, és olyan alkotások közé emelkedik, amit bármikor, bárkivel meglehet nézni, és nem csak egyszer. Egyszerűen nem lehet megunni. 9,5/10