Bethany Meilani Hamilton, amerikai profi szörfös, aki túlélt egy cápatámadást, melynek során elvesztette a bal karját. Az ő történetét vitte a filmvászonra Sean McNamara az Életem a szörf című film keretein belül.
A tinédzserlány, Bethany az életét a hullámlovaglásnak szentelte, a szörfözés volt a mindene. Azonban egy szörnyű tragédia során elvesztette a bal karját, de a felépülése után egyből vissza akart menni a tengerre, hogy folytathassa az álmát. A kezdeti nehézségek, illetve a szülőknek, barátoknak hála, valamint a kitartásának hála átvészelte a kritikus időszakot, és ismét számolni kellett vele a szörf versenyeken…
Hollywood szereti megfilmesíteni az úgynevezett csodákat, amik egyes emberekkel történnek. Ezzel nincs is gond, hiszen az üzenete a filmeknek általában a lehető legjobb, és legpozitívabb. Most sincs ez másként, mivel a küzdést, kitartást helyezi előtérbe, és „kimondja”, hogy sose add fel az álmaidat. Bethany Hamilton története meseszerű, de igaz, és pont ezért csodálatos.
Azonban a film lehetett volna jobb is. Leginkább a hatásvadász jelzőt használnám, de abból is a gyengébb kiadást. Az volt a baj, hogy nem tudtunk izgulni a film alatt, nem tudtunk szurkolni a főszereplőnek. Persze mondhatjuk, hogy azért mert tudtuk, hogy mi lesz a vége, de valamilyen szinten mégis kellett volna egy kis izgulás.
Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem érte meg megnézni, mert végtelenül szerethető a story, illetve a tálalás. A film nem kiemelkedő, és nem válik halhatatlanná, de az üzenete miatt mindenképp érdemes meglesni, mert sokszor óriási erőt adhat egy élő példa.
A szereplőgárda meglepően jól muzsikált, ami várható is volt, hiszen olyan nevek alkották, mint: Dennis Quaid, Helen Hunt, Hercules azaz Kevin Sorbo, Craig T. Nelson, illetve Bethany szerepében AnnaSophia Robb. 6,5/10
