1978-ban, Joe Dante megalkotta a Piranha filmet, mely mára már klasszikussá nőtte ki magát, majd 3 évvel később az ifjú James Cameron a történelem egyik legrosszabb folytatását vezényelte le. A direktor elképesztő mélységből indult, majd meg sem állt az Oscar díjig, amit háromszor is elnyert a későbbiek folyamán.
A Karib tenger partvidékén egy elsüllyedt hajó után kutatnak, ám amikor a búvárok közelebbről is megvizsgálják a hajót, akkor egy piranha támadás áldozatai lesznek. A húsevő halak azonban nem csak a vízben, hanem a levegőt is uralják, így sehol sincs biztonságban az ember…
Tehát repülnek… aha. Hát ez olyan tré ötlet volt, hogy az valami hihetetlen. Felesleges volt ilyen szintű újítást beleírni a történetbe, mert ezzel el is áshatta magát a rendező és az egész stábja. Itt kellett volna az „egyszerű, mégis nagyszerű” dolgot alkalmazni, és egy szimpla folytatást írni az első részhez, szárnyak nélkül. Ha ezt meglépték volna, akkor valószínűleg nem 3,4-en állna IMDB-n.
A film egyetlen egy feszültségnövelő jelenetet nem tudott végrehajtani, emellett végtelenül bugyuta párbeszédekkel „szórakoztattak” minket a színészek. A Piranha 2 egyszerűen minden (2 dolgot leszámítva) gyenge és bűn rossz.
No, de mi is az a 2 dolog? Az egyik Lance Henriksen jelenléte, aki próbált némi pluszt vinni a filmbe, de sajnos egyedül kevés volt hozzá. Mellette a sminkes stábnak jár még a dicséret, mert a hullákat, illetve sebeket nagyon „szépen” ábrázolták, így a film végeztével azért némi pozitívumot is fel lehetett sorolni.
A Piranha 2 tehát egy iszonyatosan gyenge folytatás, amit simán ki lehet hagyni az életünkből. 2,5/10
