Végre! Elérkezett az a pillanat is, amikor egy olyan alkotást lehet kritizálni, amiben Flash főszerepet kap, és ráadásul minőséget is képvisel. Jay Olivanak hála az idei évben a Warner egy olyan animációs filmet adott ki a kezei közül, ami a kategóriáján belül közel tökéletes, de önmagában is egy nagyon erős film.

Flash egyik napról a másikra elveszíti a szupererejét. Az időutazás segítségével helyrerakhatja egy múltbéli hibáját, ám a változás következtében egy alternatív világ jön létre, melyben teljes a káosz. Az Igazság ligáját meg sem alapították, és senki sem az, akinek látszik. Wonder Woman és Aquaman seregei élet-halál harcot vívnak egymással, és Flashnek csak két ember jutott, akiben bízhat. Egy sötétebb, komorabb Batman és Cyborg az, akiknek a segítségével kell visszaállítania az eredeti világot…

Óriási! Jay Oliva már többször megmutatta, hogy érti a dolgát, ha DC univerzumos animációsfilmről van szó. Rengeteg alkotásnál ügyködött már, de az eddigi csúcspontja a Batman – A Sötét lovag visszatér című 2 részes rajzfilm volt, ám a Flashpoint simán felér az említett filmjéhez. No, de miért is?

Mert minden percén érződik, hogy nem akar a tucatalkotás közé állni. A story jól és érthetően van felvezetve, majd egy rövid idő után fejest ugrik a mélyvízbe, ahol semmilyen akadály nem áll az útjába. Egy olyan történetet kapunk, melyben egy olyan alternatív világot ismerünk meg, amit már sokan szerettünk volna látni. No, nem pontosan így, de ehhez hasonlóan. A kérdés sok-sok embernél felvetődik, hogy „mi lenne, ha…” Oliva és csapata választ ad erre a kérdésre. Ám ezt sem egyszerű módon, hanem sok meglepetéssel dúsítva, melyek során tátva maradhat a szánk. (nem is egyszer!)

Az egyetlen hibája a filmnek a rajzolás… igen egy animációs filmnél elég nagy gond, ha a rajzolással van baj, amit részben egyensúlyozni tudtak a történésekkel, de a szánkat akkor is húzhatjuk, mert igen is dolgozhattak volna még a karaktereken. Meg volt az esély a szinte tökéletes DC rajzfilmhez, de ez a fránya hiba belerondít az összképbe.

Abba az összképbe, ami elképesztően jó még így is, mert nem elég, hogy magával ránt, minket a story, még a különböző hősökből is kapunk több-kevesebb adagot. Nincsenek túlzások, nincsenek hullámvölgyek, mert Oliva megtalálta az arany középutat.

A Flashpoint paradox kicsit véres, néhol durva, de végtelenül szórakoztató is, ráadásul megmerték húzni, hogy nem 70 percben adják le a filmet, hanem közel másfél órában. 9/10