Akarom mondani Rozsomák! Nevezhetném úgy is, hogy a Marvel Batmanje, a kívülállók kívülállója, aki egy igazi vadállat. Sajnos az utóbbi jellemzőjéből itt sem kaptunk szinte semmit, csak morzsákat, és ezzel együtt bátran ki is lehet jelenteni, hogy egészen addig, amíg nem képesek egy igazi 18-as karikás filmet készíteni Logannek, addig mindig lesznek hiányérzetek vele kapcsolatban.

Logan régi cimborája haldoklik, és az utolsó kívánsága, hogy elbúcsúzhasson attól az embertől, aki megmentette az életét. Logannek egészen Japánig kell utazni, ahol azonban olyan ajánlatot kap az idős baráttól, ami véglegesen megváltoztathatja az egész életét. A Farkas habozik, és a felhők folyamatosan gyűlnek a feje felett, valamint életek hullnak. Nem elég legyőzni az ellenséget, mert a saját démonjaival is meg kell küzdenie, de ha ezt túléli, akkor minden eddiginél erősebb Farkast láthatunk viszont…

Belecsöppenünk egy realisztikus világba, ahol már tényleg kezdjük elhinni, hogy léteznek mutánsok. James Mangold elképesztően hatásosan, és jól vezette fel a történetet, amit szerencsére folytatni is tudott egészen addig a pontig, ahol szintet kellett volna lépnie. Talán lépett is volna, de a stúdió fejesei nem engedték neki, mert a filmet a PG-13-as kategóriába kellett sorolni. Na bummm… óriási baklövés. (No, persze nem nekik, mert így fog jönni a nagy lóvé, de sajnos a film hiányos marad)

A story ugyebár Chris Claremont és Frank Miller képregénye alapján készült, amit Adósság és becsület néven dobtak a piacra. Ez mind szép és jó, mert a story tényleg a helyén van, ráadásul a japán látképet az operatőrök rendkívül hangulatossá tudták varázsolni. Tehát minden adott volt ahhoz, hogy totálisan működjön a film, de mégsem.

Hiányzott az átütőerő, hiányzott egy kis brutalitás (még úgy is, hogy azért voltak szép kis részek benne). Nem volt elég mély, pedig volt rá alkalom, hogy drámázzanak, de ezekkel együtt is élvezhető a film, mert leköti az embert az, ami a filmvásznon történik, plusz néhol ütős poénokat is elhintettek. De a székből mégis úgy állunk fel, hogy nem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Mosolygunk persze, de hiányzik valami. Talán ebben közrejátszik az is, hogy a kezdeti lassú áramlás egy óriási árvízzé alakul át, mely romba dönti az útjába kerülő dolgokat.

Összegezve tehát azt mondom, hogy a mozijegy árát mindenképpen megéri, mert megbánni nem fogjuk, hogy megnéztük, de a csodát sem szabad tőle várni, mert nem kapjuk meg. Korrekt popcorn mozi, de azért vannak hibái. 7/10

A legvégére még idebiggyesztem Hugh Jackmant is, aki még mindig meg tudja lepni az embert, mert egy született Rozsomák. Olyannyira tökéletes a szerepre, hogy a kiöregedése után egyszerűen elképzelni sem lehet, hogy mi lesz majd a karakterrel. Reméljük ez nem mostanában fog megtörténni.