Madarak randalíroznak Rio utcáin, miközben tart a világhírű karnevál. Carlos Saldanha animációs filmjében a valótlan is valóság lesz, valamint több romantika szorult a 90 perces játékidejébe, mint sok élőszereplős alkotásba.

Rio de Janeiro színes, fényes, és telis-tele van jelmezekkel. Egyedül Azúr a házi papagáj gondolja úgy, hogy jobb a lakásban, mint kint a nyüzsgésben. Ám egy pechsorozat kezdetekor kikerül a városba, ahol a csempészek elől kell menekülnie az egyetlen fajtársa és néhány új barátja társaságában. A rioi élet teljesen felkavarja Azúrt, aki kalandból kalandba, és a földről az égbe kerül…

Az animációs filmekben azt szeretjük, hogy könnyedek, és szinte kivétel nélkül szórakoztatóak. Viszont közöttük is vannak jobbak és gyengébbek is, amik bár még mindig élvezhetőek, de nem érezzük azt a varázst, amit egy mesének nyújtania kéne. A Rio is sajnos az utóbbi kategóriába tartozik.

A kicsiknek azonban mosolyt fog csalni az arcára, de a nagyobbak számára már kevés lesz az, amit látnak. A poénok nem ütnek akkorát, mint kéne, és hangulatilag sem olyan, mintha egy karneválon lennénk, pedig ezzel óriási hatásvadász lépést hagytak ki a készítők.

Karakterügyileg viszont elég szép munkát végeztek Saldanhaék, mivel kellően kidolgozták őket, így mindenki talál magának kedvencet, akivel akár azonosulni is tud. Egyik szereplőnek sincs felszínes szerepe, mindenkinek megvan a dolga, amivel segítik a sallangmentes történetmesélést.

A Rio a legtöbb ember számára az egyszer nézhető kategóriába fog tartozni, ám ez ne tántorítson el senkit a filmtől, mert szerethető, aranyos, romantikus és azért még bele esik abba a kategóriába, hogy humoros is. 6/10