Ritka, amikor egy remake jól sül el, mert az esetek 99%-ban csúfos végeredmény születik, és a nézők, valamint a kritikusok is porig alázzák az adott alkotást. Nincs ez máshogy a Rémálom az Elm utcában című horrornál sem, ami annyira rossz lett, hogy ha megnézetnék Freddy Kruegerrel, akkor a sorozatgyilkos énjét levetkőzné és elmenni virágárusnak.
Freddy Krueger élete a gyilkolásról, és a kegyetlenségről szólt, ám amikor a város fellázadt ellene, akkor sikerült őt eltenni láb alól, legalábbis egy ideig. Freddy visszatért a halálból és az álmokon keresztül áll bosszút az Elm utca lakóin, ráadásul gonoszabb, mint valaha…
Wes Craven klasszikusa se kerülhette el azt a szégyent, hogy a megalkotott műremekét újraforgassák. Az új rendező Samuel Bayer kapta azt a megtiszteltetést, hogy hozzányúlhat a klasszikushoz, ám azt elfelejtették neki mondani, hogy „Vigyázz, mert a szint nagyon magas”. Nem is sikerült neki jó munkát végeznie, mert a végeredmény minden tekintetben alulmúlta a legminimálisabb várakozásokat is. De még mindig nem a rendezés, operatőri munka, vagy a forgatókönyv a legnagyobb hibája a filmnek, mert alapjába véve azzal nem lett volna akkora gond, HA a főgonosz személye legalább megközelíti Robert Englundét. Ez ugyebár nem sikerült, sőt annyira gyenge lett az új Freddy, hogy a rajongók szinte csak röhögni tudnak rajta.
Az első rész 1984-ben készült, és akkor a sminkesek zseniális munkát végeztek Englundon, és elképesztő mennyire rémisztő képet varázsoltak a karakternek. Persze mellé kellett a színész bravúros játéka is, mely egészen odáig vezetett, hogy Englund teljes mértékben összeforrott a karakterrel. No ezt Jackie Earle Haley nem mondhatja el magáról. Az új színész nem elég, hogy rosszul játszott, még az elmaszkírozása is katasztrófa volt. Freddy nem rémisztő volt, hanem idióta. Minden olyan személyiségjegyet kiöltek a karakteréből, ami miatt az évek során a horrorfilmek egyik leghíresebb főgonoszá válhatott. Hiányzott belőle a pszichopata jellem, hiányzott tőle az a fekete humor, ami miatt igazi gonosszá válhatott. Ebben a 2010-es filmben Freddy nem csinált mást, mint megjelent, ölt, majd eltűnt. Semmi kisugárzása nem volt, nem lehetett félni tőle, és ez óriási hiba, amikor egy klasszikus horrorikonról beszélünk.
A Rémálom az Elm utcában remake nem több, mint egy selejtes áru, ami ha a kezünk közé kerül, akkor az első szemetesbe belevágjuk. Bayer egyszerűen megölte a klasszikus szériát ezzel az alkotással, és így bátran sorolhatjuk azon filmek közé az új Rémálmot, amik sokkal jobban tették volna, ha el sem készülnek, de még csak ötletnek sem merülnek fel. A film nálam 1/10-es, de ha nem ismerném az eredeti sorozatot, akkor belőném egy erős 3/10-re. Ha valaki horrort keres, akkor ne erre essen a választása.
