Alexandre Aja, akit sokan egy új horror mágusnak tartanak, a 2003-as évben megalkotta a Magasfeszültség című filmet, mely könnyen az utóbbi évtized egyik legjobb slasher horrorjává léphetett volna elő, ha nem rontják el a „többet, még többet” gondolkodásmóddal.
Marie és barátnője, Alex együtt töltik a szünidőt, ami alatt vidékre utaznak, hogy meglátogassák Alex szüleit. Későn érkeznek meg a házhoz, így gyorsan nyugovóra térnek, ám a pihenés nem tart sokáig, hiszen egy sorozatgyilkos betör a házba, hogy kiélje szenvedélyét. A gyilkos, Alexet elrabolja, majd macska-egér párharc veszi kezdetét a férfi és Marie között…
Aja munkásságából a Tükrök, a Sziklák szeme, és a Piranha 3D is megvolt, ám a leghíresebb alkotása, mely több horror top listán is szerepel, eddig még kimaradt. A megtekintése után vegyes érzések kavarognak bennem, mert egyrészt nagyszerű, míg részben egy túlgondolt buta horror. A kezdő képsorok között van egy jelent, ami megadja a film alaphangulatát, majd ezt tovább fokozzák a különféle zenei aláfestések (különösen a Muse – New Born című szám). Szépen építkezik fel a film, és azt sugallja, hogy minőségi munka van itt jelen, ami többnyire igaz is, ám néhol tényleg buta dolgokat tudtak belecsempészni a történésekbe, amik egy kicsit lehúzhatják az összképet. No, de spongyát rá, mert megesik, és ettől függetlenül még mindig egy jó slasher filmről beszélünk.
Legfőképpen azért, mert szépen kivitelezett öldöklést mutatnak be nekünk, ami néhol megrázó, néhol brutális, de mégis szép a maga módján. Ehhez társul a már említett zene is, mely remek légkört biztosít a cselekményhez. Itt nem a megszokott pörgős feszültségfokozó zenét használták a cél elérése érdekében, hanem egy lassú dallamot, mely pszichés hatást kelt. Szóval sok minden adott volt, hogy a székből úgy álljunk fel, hogy elégedettek legyünk, de kihagyták a végső ziccert, és egy olyan fordulattal tarkították, mely megpecsételte az egész filmet. Nem mondanám, hogy teljesen váratlan volt, (bár azt sem mondom, hogy könnyen észrevehető), hiszen több utalás is volt arra, hogy jön a csavar, de amikor meglépik, akkor eljön a pillanat, amikor eltűnik a mosoly az arcunkról, és megjelenik a döbbenet. (azért kétségbe sem kell esni, mert van rá esély, hogy pont a fordulat miatt lesz valakinél jó horror) Kicsit talán olyan, mikor építünk egy kártyavárat, majd az utolsó pár lapnál összedől.
Egy kicsit bánt, hogy így elrontották a végét, de még így sem tudom rá azt mondani, hogy nem érte meg megnézni. A Magasfeszültség egy jó horror, amin ha egy kicsit változtattak volna, akkor még jobb lehetett volna, de ez már csak történelem… 6,5/10