A Warner évről évre megmutatja, hogy a DC képregényekből készült adaptációik nagyon jól mutatnak rajzfilm formájában a képernyőn. Az már csak hab a tortán, ha egy minőségi rendező vezényeli le az egész produkciót. Lauren Montgomery már többször megmutatta, hogy az ő kezében biztos helye van az DC képregényeknek, és ha ő egyszer nekilát egy rajzfilmnek, akkor abban nem fogunk csalódni.
Batman, biztonsági okokból készít egy tervet az Igazság ligája tagjai ellen, ha egyszer valami folytán fellázadnának. Azonban a terv rossz kezekbe kerül, és a halhatatlan Vandal Savage egy gonoszokból álló csapat összeállítása után, fel is használja a működő tervet és megpróbálja kiiktatni a Ligát. Ha sikerül neki, akkor véghezviszi az elsőszámú célját, ami rengeteg ember életébe kerülhet…
Batman és társai egy kemény kártyacsatával indítanak a Royal Flush banda ellen, ami megadja az alaphangot az egész produkciónak. Bár a tempóra nem lehetett panaszunk, a karaktereket egy kicsit szájbarágósan indította útjukra. Kissé erőfitogtató jelleggel próbálta felvezetni őket, és egymás után jöttek a „Nekem ilyen is van ám. Én ilyet is tudok…” szintű jelenetek. Ám, miután ezt levetkőzte a film, teljes mértékben beindult, és az utolsó másodpercig kemény tempót diktált.
A hősök jól mozogtak egymás mellett, és mindenki megkapta a kellő szerepét a filmben. Senki nem szorult a háttérben, és senkinek nem voltak unalmas percei. Ugyanakkor valamilyen szinten mégis Batman volt a főszereplő, és durván megmutatkozott, hogy az egész csapatban ő az agy, és ő az, aki józanul tud dönteni, ha a világ megmentéséről van szó, és neki van bátorsága szembeszállni a saját csapatával is.
Az Igazság ligája – Pusztulás meglepően drámaira sikeredett, és erre még egy lapáttal rá is tett a zenei aláfestés is. Emellett azért a humor sem állt távol a filmtől, de inkább a dráma uralta a játékidőt… Azt a játékidőt, ami a legnagyobb hibája a filmnek, azt a játékidő, ami kevés, és azt a játékidőt, ami által nem tudunk felhőtlenül boldogok lenni miután végeztünk vele. Montgomeryék akkor tudtak volna igazán ütős rajzfilmet készíteni, ha a 75 percre rátesznek még egy 20-25 percet, ami pont arra lett volna elegendő, hogy kiteljesedjen ez a remek story.
Bár így se lehetünk elégedetlenek, mert a Pusztulás a jobb DC rajzfilmek közé tartozik, és a megjelenő gonoszok is jól szerepeltek, de valami mégis hiányzott. Hiányzott az a néhány perc, ami új szintre helyezhette volna ezt az alkotást. 7,5/10
