Kis túlzással a 3D-s animációs filmek kora a Toy Storyval kezdődött, majd a trilógiává bővült szériával végződött. Természetesen ez túlzás, de ami tény, hogy egyetlen egy animációs film sem tud ekkora sikereket felmutatni, miután több folytatás is készült hozzá. Az évek során megannyi kiváló számítógépes-animációs film készült, amik már grafikailag rég lekörözték az első Toy Storyt, de ennek ellenére egyik sem tudott olyan magasra mászni, mint Buzz és Woody története.

Vajon mitől félhet egy játék, mi lehet az az esemény, ami sorsdöntő lehet az életükben? A válasz nem más, mint a születésnap, illetve a Karácsony. A gyerekek előszeretettel kapnak új játékokat, és a legtöbb esetben az új lakó elsőbbséget élvez a többivel szemben. Ez történt Andynél is, akinek a kedvenc játéka Woody a cowboy volt, mindaddig, amíg Buzz meg nem érkezett a házba. Woody ezt nem nézte jó szemmel, és bizony megpróbált összecsapni az űrhajóssal…

1995-ös évet írunk, amikor is a Toy Story meglátta a napvilágot, hála John Lasseter rendezőnek. Akkoriban ez óriási lépésnek számított a filmgyártás területén, így nem is csoda, hogy egy csapásra sikereket ért el. 3 Oscar-jelölésig jutott, ami bár szép, de igazából nem ez mutatja a film erősségét, hanem az, ahogy a nézők viszonyultak hozzá. Imádták, és a mai napi felemlegetik, ha a legjobb animációs filmek kerülnek szóba. Nyilván vannak kivételek, akik nincsenek oda a TS-ért, de ők szerencsére a kisebb réteget erősítik.

Maga a film története a mára már igen elcsépeltté vált „utállak, majd a legjobb barátom leszel” cselekményt viszi végig. Viszont ezzel nincs itt gond, sőt ez nagyon is jól működött, köszönhetően annak, hogy a történetvezetést nagyon jól oldotta meg Lasseter és csapata, illetve hogy a rajzfilmvilág két meghatározó alakja tűnt fel a vásznon. Woody és Buzz kivételes karakterek, akik könnyedén el tudnak vinni a hátukon egy alkotást, ám ők ráadásul abban a könnyű helyzetben voltak, hogy még pihenni is lett volna idejük, hiszen több mellékszereplő is rengeteg pluszt tudott hozzáadni az összképhez. Mondhatni a legapróbb jelenettel rendelkező figura is egy külön élményt tudott adni nekünk nézőknek. A – talán már túlzottan is – rövid játékidő alatt egyszerűen nem tudtunk szusszanni, hiszen mindig történt valami poénos, drámai, illetve horrorisztikus (igen volt ilyen is…) dolog, ami a tekintetünket odavonzotta a képernyőre. (Az már csak kiegészítés, hogy ennyi év után mennyi utalást vehetünk észre, amiket akkor még nem tudtunk hová helyezni)

A Toy Story – Játékháború tehát egy korszakos alkotás, mely új szintre helyezte a rajzfilmeket, illetve elindította a Pixart a saját útján, mely során rengeteg kiváló alkotást készítettek még a későbbiekben. Egy szellemes, és rendkívül eredeti végeredményt kaptunk Lasseter csapatától, akik joggal lehetnek büszkék a munkájukra. Egyértelmű, hogy 10/10