Martin Scorsese klasszikusa csak most jutott el hozzám, amit így a film után nem is bánok, mert úgy ültem le elé, hogy ez a film tuti jó lesz. Sokan szeretik, és a rendező karrierjének egyik legjobb filmje (elvileg), ennek ellenére nagyot csalódtam benne, és hiába a sok pozitívum, csak egy korrekt életrajzi film lett végül, amiben De Niro parádézik, de hiányzik belőle az a bizonyos plusz.

Jake La Motta kegyetlen bunyós volt, így nem csoda, hogy a Bronxi Bika nevet adták neki. 1948-ban középsúlyú világbajnoki övet szerzett, de sajnos az élete nem volt tökéletes. A magánélete botrányos volt, és ha nem a ringben töltötte az idejét, akkor kibírhatatlan személyisége volt. A siker teljesen elvette az eszét, és egyre mélyebbre csúszott…

Amikor a Dühöngő bika szóba kerül, akkor tuti biztos, hogy Stallone klasszikusa, a Rocky is beszédtéma lesz, hiszen nem sok minőségi bokszolós film létezik. Ezzel nincs is gond, mert remek film mind a kettő, de én utóbbit favorizálom. A Rocky lehet, hogy néhol hatásvadász, lehet, hogy néhol túl hollywoodi, de számomra pont ez hiányzott a Dühöngő bikából. Némely esetben egy kicsit meglehetett volna tölteni élettel is ezt a szürke filmet (nem csak a fekete-fehér képi világa miatt). Nem kellett volna sok, és szerintem egy jobb zenei aláfestéssel, sokkal ütősebb lehetett volna, mert így voltak unalmasabb percei is, hiába a lenyűgöző színészi játék.

No, de nem akarom lehúzni én ezt a filmet, mert igenis jó, főleg ha azt nézzük, hogy Robert De Niro mekkorát játszik. Képes volt több 10 kilót is felszedni ahhoz, hogy hiteles legyen a szerepben, illetve különórákat is vett, hogy a boksztudása is megállja a helyét. Látszik rajta, hogy szívét, lelkét beleadta a szerepbe, és emiatt nem lehet sajnálni tőle a jól megérdemelt Oscar-díját. A karakterének fejlődése szerencsére remekül volt bemutatva, és szinte kézzel fogható volt az csúcsról való lecsúszása a mélybe. Ugyanakkor nem csak Jake-ről kell beszélni, mivel ott volt mellette az öccse is, Joey, akit Joe Pesci formált meg, és hát tudjuk, hogy mi történik akkor, amikor Pesci egy Scorsese filmben szerepet kap. Ez az ember egy zseni, épp ezért sajnálom, hogy mára már lekerült a filmes térképről…

A Dühöngő bika egy korrekt életrajzi film, olyan színészi alakításokkal, amiért megéri leülni a film elé, de én Scorsesétől többet vártam. A bő két órás játékideje ellenére voltak unalmasabb részek benne, pedig nem mondanám hosszúnak a filmet, valamint a bunyókat illett volna jobban kivitelezni, mert néhol botrányosra sikeredtek. Pedig sokan leszólják a Rockyban lévő verekedést, de az ehhez képest mestermunka. De ettől függetlenül megértem, ha ez a film valakinek a szíve csücske, mert tényleg remek munkát végzett az öreg, viszont nálam nem több 7/10-nél.