A horrorfilmek reneszánsza a 80-as években érkezett el, köszönhetően az olyan mesterműveknek, mint a Ragyogás, Rémálom az Elm utcában, Hellraiser, Gonosz halott és társai. Szinte minden évben kaptunk egy gyöngyszemet, amire a mai napig szívesen emlékezünk vissza. Az elsőfilmes rendező, Stuart Gordon is ekkor alkotta meg életének főművét a Reanimátort, ami a fekete humorának, és vérben tocsogó tálalásnak köszönhetően vált klasszikussá.

Herbert West megtalálta az örök élet titkát, vagy legalábbis annak egy fajtáját… Az őrült tudósnak friss hullákra van szüksége, hogy folytatni tudja a kísérleteit, így ráveszi az egyik egyetemi hallgatót, hogy segítsen neki holttesteket szerezni. A kutatása ugyan sikerrel jár, de West megállíthatatlan, így a sok baljós esemény hatására sem áll le…

Stuart Gordon is azon filmesek táborát erősíti, akik 1-2 filmmel megmutatták tehetségüket, majd elindultak a lejtőn, ám ettől függetlenül maradt fent a nevük örökre a horror rajongók körében. Gordon nem szarozott és egyből belecsapott a lecsóba, mert már az első percekben kapunk egy kis ízelítőt arról, ami majd a későbbiekben vár ránk. Egy ordítás, aztán egy zombi kerül a képernyőre, majd egy hirtelen vágás után minden lecsendesedik. Gordon pár perc alatt elérte, hogy ne kapcsoljuk ki a filmet.

A film alapját H. P. Lovecraft, Re-Animator című írása adta, ám Gordon kissé felturbózta, majd belecsempészett némi humort és pörgést is a műbe. A játékidő rövidsége miatt fontos volt ezt meglépnie, mert egy alig másfél órás műnél nem szabad engedni, hogy leeresszen, hanem egyből bele kellett vágni a dolgokba. Olyannyira belevágott, hogy a film egy másodpercre sem engedett minket pihenni, mert mindig felbukkant egy olyan jelenet, ami vagy vicces volt, vagy félelmetes, vagy amiben éppen csak megállás nélkül fröcskölt a vér. Gordon mesterien ötvözte a humort a groteszk jelenetekkel, amihez természetesen kellett egy 100%-on pörgő Jeffrey Combs is. Véleményem szerint Combs élete alakítását nyújtotta, és a cselekedetei, a mániákus viselkedése, a tekintete egytől egyig olyan szintre emelték a karaktert, ami miatt bátran lehet emlegetni a legnagyobbakkal.

A Re-animátor az a film, amit tényleg csak annak szabad megnéznie, akinek erős a gyomra, mert az elektromos csontfűrésszel való lékeléstől kezdve az öntudatra ébredő vastagbélig minden van, amit csak el lehet képzelni. A filmet egyszerűen elárasztotta a vér, valamint a betegebbnél-betegebb ötletek, de ez még mindig nem volt elég Gordonnak, hiszen kellett neki egy remek főgonosz is, akit David Gale formált meg. A film tehát összességében nagyon jól működik, és az elemi erővel száguldó történetnek hála a film a mai napig is kellemes szórakozást biztosít azoknak, akik vevők az efféle trancsírra. 8/10