[kritika] Földönkívüli jövevények (1953)

2014. április 03. - Lakat Barnabás

Az ötvenes évek nagy sci-fi/ horror slágerét a korábban már taglalt óriásszörnyes művek mellett az idegen inváziós filmek jelentették. Az It came from Outer Space ennek a vonalnak az egyik legismertebb és legegyedibb darabja. Utóbbi állítás azért lehet igaz, mert bár a film egyértelműen besorolható a fent említett kategóriába, valójában invázióról szó sincsen. Jack Arnold csillám-csigacsíkot húzó egyszemű űrlényei egyszerűen csak haza akarnak jutni, mint a 30 évvel később a Földön rekedt, barátságosabb kinézetű, világító ujjú kollégájuk.

out1_1.jpg

Kapunk azért sablonokat szép számmal. Mint a legtöbb hasonló film, ez is úgy kezdődik, hogy lezuhan egy űrhajó, ami amúgy akár meteor is lehetne, úgy is néz ki. A főszereplő, jóképű feltörekvő amatőr csillagász-író is annak nézi, amikor csinos díszletbarátnőjével, aki amúgy tanárnő, a csillagos eget vizslatják. Kíváncsiságtól hajtva meg is közelítik a lezuhant objektumot, hogy aztán egyértelművé váljon számukra, hogy itt bizony harmadik típusú találkozás esete forog fenn.

A helyszín az Arizonai sivatag, azon belül egy fiktív kisváros, Sand Rock, melynek lakói közül páran elkezdenek igen furcsán viselkedni az incidens után. Mintha csak a testrablók kapták volna el őket. Erről azonban szó sincs, ennek a filmnek a földönkívüli lényei semmi rosszat nem akarnak, egyszerűen csak emberi alakot öltenek, hogy gond nélkül flangálhassanak a kisvárosban és beszerezhessék azt, amire szükségük van ahhoz, hogy megjavítsák az űrhajójukat és elhúzzák a csíkot erről a planétáról. A lemásolt embereket meg addig is kénytelenek elrejteni a bányában, amibe belezuhantak. Van aztán önfejű, szűklátókörű karakter is a sheriff személyében, aki minden áron végezni akar szerencsétlen hajótöröttekkel.

Nagyon nem mennék bele a film minősítésébe, nyilván teljesen máshogy hatnak ma ezek az alkotások, mint az adott korban, manapság vagy vevő rájuk valaki, és meglátja a bájukat, vagy nem. Hatása azonban vitathatatlan, elég csak J.J. Abrams Super 8 című filmjére gondolnunk. Eltűnt emberek egy fosztogató űrlény jóvoltából, aki csak haza akar jutni. Még a megfújt holmik miatt panaszkodó helyiek is benne vannak mindkét filmben. Említést érdemel a lények röhejes külleme is. Nagyjából úgy néznek ki, mint a Simpson családban látható marslakók, pontosabban azok néznek ki úgy, mint az It came from Outer Space kreatúrái. Eredetileg egyébként teljesen más dizájnt kaptak volna, ám azt elvetették, később aztán mégis felhasználták a This Island Earth-ben. (Szintén Universal klasszikus.)

A sztori a nagy Ray Bradbury nevéhez fűződik, Harry Essex pedig megírta belőle a forgatókönyvet, úgy szól a fáma, hogy javarészt másolással, így viszont elmondhatjuk, hogy a film hű a Bradbury által szolgáltatott alapanyaghoz.

Igen erős társadalomkritikai vonal is fellelhető, a sheriff ki akarja csinálni a jövevényeket, ha törik, ha szakad, csillagász főszereplőnk pedig egy igen jó jelenet során rávezeti, hogy csupán csak azért mert ők mások, és kénytelen megérteni őket. Oké, most jöhettek azzal, hogy közhely meg sablon, meg satöbbi, de az ötvenes években járunk, na.

out2.jpg

A színészi játék az ilyen típusú filmekben megszokott színvonalon mozog, kívéve amikor valaki meglát egy idegent teljes testi valójában. Reakciójuk ez esetben olyan, mintha Ed Wood instruálta volna őket, széles mosolyt csalva ezzel a néző arcára.

Technikailag minden a helyén van, bár igazán látványos trükkfelvételeket ebben a filmben nem fogunk látni, ellenben ez volt a Universal stúdió első 3D-s filmje.

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr305857856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.