A Marvel népszerű hőse hiába kapott a papírlapokon többször is adrenalin injekciót, hogy újult erővel folytathassa a bűnüldözést, a filmvásznakat már nem tudta meghódítani. Olyannyira nem, hogy az egyik legnagyobb csalódást keltő képregényfilm volt a 2000-es években. Bár a legrosszabb adaptációk között nincs helye, de messze elmaradt attól, amit elvárhatunk egy ilyen sikeres hőstől.

Matt Murdock balesetet szenved gyerekkorában, és emiatt elveszíti a látását. Ugyanakkor néhány érzékszerve viszont annyira kifinomulttá válik, hogy képes olyan dolgokat is véghezvinni, amire még a normális ember sem képes. Ezt felhasználva kezdi el a kettős életet, mely annyit jelent, hogy nappal ügyvédként próbál segíteni az ártatlanokon, éjjel pedig jelmezbe bújva járja az utcákat, hogy leszámoljon a bűnözéssel…

Korábban már láttam a filmet, de akkoriban nem igazán jött be, viszont úgy gondoltam, hogy illik még egy esélyt adni neki, hiszen van egy rendezői változat is, amit már jóval többen dicsérnek, mint a sima vágott, mozis verziót. Nos, a film után, arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a Daredevil filmet sajnos semmi nem tudja megmenteni. Plusz játékpercek ide, plusz játékpercek oda, Mark Steven Johnson filmje nem több egy felhígított, stílus nélküli mozinál, ami csupán arra jó, hogy megmutassa a hőst azoknak, akik nem olvasták a képregényeket. De igazából ennyi.

A filmnek ugyan akadnak értékelhető percei, és Colin Farrell-nek hála egy értékelhető színészi alakítást is láthatunk benne, de összességében minden átlagos. Ben Affleck olyan egyszerű, mint egy bot, Jennifer Garner továbbra sem tud színészkedni, Michael Clarke Duncan és Joe Pantoliano meg egyszerűen csak van. Igazság szerint ezt még elnéztem volna, ha a karakterek közötti kapcsolatok jól vannak kiépítve, illetve a dialógusoknak van súlya, van tartalma. Affleck és Garner közös jelenetei körülbelül olyan szintűek voltak, mintha valami argentin szappanoperát próbáltak volna felidézni. (aztán persze, lehet, hogy tényleg ez volt a terv…)

De úgy gondolom, hogy a film legnagyobb problémája, hogy nem volt stílusa, mert láttunk már olyat, hogy egy film csupán a B színvonalat üti meg, de mégis volt saját stílusa, volt egy olyan jellegzetessége, ami miatt nem kerülhetett a feledés homályába. Mondjuk ezek a legtöbb esetben a 80-as, és 90-es évekre voltak jellemzőek, de ha a közelmúltból kéne ilyen filmet megemlíteni, akkor a Dredd-et mondanám. Itt viszont ezt nem tapasztalhattuk, és épp ezért nem lehet szeretni ezt a filmet, mert nincs miért.

Nos, tehát a rendezői változat hosszabb volt, mint 2 óra, de semmivel nem nyújtott többet, mint a sima vágott verzió. Na, jó talán egy fél ponttal. Viszont az újrázás után egyre biztosabb vagyok abban, hogy elkélne már nekünk egy igazán ütős Daredevil film. 5,5/10