Sokszor elmélkedem azon, hogy vajon 10-20, akár 40 év múlva hol fog tartani a filmgyártás, vagyis inkább a technika, amiket felhasználnak a filmkészítéshez. Vajon ugyanúgy fogunk tekinteni a színészekre, mint manapság, vagy elég lesz már csak egy jó arc a szerephez?

Gondoljunk csak bele, hogy hologram segítségével már koncertezett Tupac is, pedig köztudott, hogy már jó ideje nincs közöttünk. Vagy ott van Paul Walker esete is, aki sajnálatos módon elhunyt, de a Halálos iramban filmje még nincs kész, így kénytelen volt a stúdió felbérelni néhány színészt, hogy formálják meg Walker testét (!) hiszen az arcát és a hangját majd számítógéppel megoldják. Kicsit félelmetes ugyan, de néhány éven belül, talán 1-2 évtizeden belül oda fog jutni a technika, ahol már ismételten új utak nyílnak meg a filmkészítők előtt, és nem csak előre, hanem már hátrafelé is tudnak gondolkodni. Tehát mi lenne, ha film készülne James Dean és Marlon Brando főszereplésével? Mi lenne, ha Clint Eastwood ismét visszatérne a vadnyugatra, vagy esetleg sci-fi hős lenne. Mi lenne, ha az öregedést nem új színészekkel kéne megoldani, hanem egyszerű számítógépes trükkel? Mi lenne, ha választhatnánk, hogy nekünk most egy 20 éves Jack Nicholson, vagy egy 40 éves kell? Sokan sírtak, hogy későn jött a Szupercella című film, melyben először szerepelt egymás mellett a két akcióhős, Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone, tehát őket is elő lehetne venni, vagyis a fiatalabb énjeiket.

Érdekes kérdések ezek, de rengeteg lehetőség rejlik bennük, mert gondoljunk csak bele, hogy a filmtörténelem legnagyobbjait láthatnánk ismét a filmvásznon úgy, ahogy nekünk tetszik. Bár ez egy újabb kérdést vet fel, ami nem más, mint a színészi játék, hiszen tulajdonképpen nem is hús-vér színész lenne ott a főszerepben, de mégis egy adott/ismert ember tulajdonságaival rendelkezne. Jól bevált arcokkal meg könnyebb eladni filmet, mint az ismeretlennel.

Manapság is észrevehető, hogy a technika kezd eluralkodni a filmvilágban, aminek ugyan van jó oldala, de van rossz oldala is. Zseniális látványvilágot lehet megteremteni, olyat tudnak létrehozni, amit korábban nem, de ez egyben a hátulütője is az egésznek, mert könnyen a film rovására mehet, ha nem találják meg azt a középutat, amikor még nem nyomja el a látvány, magát a történetet vagy a színészeket. Egyre grandiózusabb dolgokra képesek a számítógépzsenik, és ha megnézzük, hogy hol tartottunk 20 évvel ezelőtt, akkor illik belegondolni abba is, hogy hol fogunk tartani 20 év múlva. Az animációk már most is kegyetlenül részletesek, de még mindig látszik, hogy nem valódiak (lásd Terminator – Megváltás, Arnold cameo), de előbb utóbb nem lehet majd különbséget tenni, akkor meg már simán vászonra lehet vinni színészeket is a technika segítségével.

Ugyanakkor hiszem, hogy mindig szükség lesz a hús-vér színészekre, mert kegyetlenül sokat tudnak hozzáadni a filmhez, és a való világban is kellenek az egyediségek, így mindig ott lesznek, de már nem biztos, hogy egyedül. Hamarosan oda fogunk jutni, hogy mi nézők már nem biztos, hogy tudni fogjuk, hogy mi az igazság, és mi nem.