Richard Lester tovább folytatta ámokfutását, mellyel elképesztő mélységekbe taszította a szuperhősös képregények egyik leghíresebb szuperhősét, Supermant. Itt már tényleg nem volt kérdés, hogy vajon milyen műfajba is sorolható a film, mert a Richard Pryor komikussal kiegészült szereplőgárda tökéletes társként bizonyult egy vígjáték létrehozásához.

Lois Lane nyaralni megy, Kent pedig hazautazik a smallville-i osztálytalálkozójára. Eközben természetes a háttérben mozgolódnak a rosszfiúk is, hiszen Ross Webster, a munkanélküliből pillanatok alatt számítógépzsenivé avanzsáló Gus Gormannel eszelős tervet dolgoznak ki arra, hogy még több pénzhez jussanak. Az időjárás rohamléptekben változik, a teherhajók nem érkeznek meg a célállomásukhoz, valamint összeállítják a kryptonit pontos mását a Földön, vagy legalábbis a majdnem pontos mását…

Christopher Reeve hiába formálta meg harmadjára is fantasztikusan a hőst, a forgatókönyv és a rendező miatt teljesen ki lett filézve a karaktere, ami miatt szinte már nem volt értékelhető jelenete a játékidő alatt. Supermanre már nem süthettük rá azt, hogy egy hős. A már, a második részben is teret kapó minősíthetetlen dialógusok a fénykorukat élték, amikhez további idióta karaktereket párosítottak. Pryor munkássága ebben a filmben tökéletesen bizonyította, hogy egy szuperhősös komédiába csöppentünk.

Ugyanakkor még mindig voltak értékelhető jelenetek/gondolatok, amik egy apró változással akár jól is elsülhettek volna. Ott volt Superman gonosz énje, amit fel lehetett volna használni egy Bizarro történethez. (Mondjuk, ha nem lett volna annyira elbaszva a második rész, akkor valószínűleg Gene Hackman is visszatért volna a harmadik felvonásra, de sajnos nem így lett…) Adott lett volna egy Lex Luthor, aki megszerzi Superman DNS-ét (Hopp a 4. rész, csak ott… na mindegy, arról majd holnap…), hogy azt felhasználva megalkossa a saját Supermanjét, aki mint később kiderült nem úgy sikerült, mint ahogy azt eltervezte. De elég is a szóból, ez már csak történelem… Mindemellett a számítógépes bűnözés megjelenése vagy a smallville-i nosztalgiázás is jó ötletnek bizonyult, csak elképesztően rosszul lett kivitelezve az egész. Supermannek nem volt igazi ellenfele, nem volt miért küzdenie, amikor meg egy kicsit komolyabbá válhatott volna a szituáció, akkor jöttek Pryorék, akik romba döntöttek mindent.

A Superman széria igazság szerint ezzel a filmmel lett végérvényesen kiütve. Elburjánzott a komédia, valamint a trükkök is gagyik voltak. Ugyanakkor mégsem tudom szívből utálni a filmet, de azért megpróbálom a helyén kezelni, mert ez tényleg nem sikerült túl fényesre, és akkor még szépen fogalmaztam. Richard Pryor Arany málna-jelölése pedig feltette az i-re a pontot (Giorgio Moroder a zene kategóriában kapott málna-jelölést). 4/10