1987-ben Christopher Reeve visszavitte a börtönbe Lex Luthort, majd azt mondta neki, hogy találkozunk 20 év múlva. Meg kell hagyni nem sokat tévedett, mert a Superman visszatér 19 évvel az utolsó Superman kaland után készült el, és Bryan Singer nem megújítani akarta az Acélembert, hanem folytatni azt, amit Richard Donner és Richard Lester a 70-es, 80-as években elkezdtek, azaz a Brandon Routh által alakított főhős tulajdonképpen Christopher Reeve volt.

Supermant öt éve senki nem látta, ráadásul Lex Luthor is kiszabadult a börtönéből, tehát újra kezdett minden a feje tetejére állni. Ám miután Clark visszatért, és próbált újfent beilleszkedni, meglepődve tapasztalta, hogy a világ megváltozott. Supermanről olyan cikkek jelentek meg, hogy „Miért nincs szüksége a világnak Supermanre”. Ám Luthor akciója arra késztette Clarkot, hogy ismét hőssé váljon, mert bizony a világnak mégis szüksége van/volt Supermanre…

Több okból is dühös vagyok Bryan Singerre. Egyrészt sokkal jobb rendező annál, hogy 270 milliót csak úgy kidobjon az ablakon, másrészt tönkretett egy remek X-Men trilógiát azzal, hogy lelépett a 2. rész után. Illetve visszakanyarodva a büdzséhez, szomorú vagyok, hogy nem próbált meg egy önálló gondolatokkal felszerelt Superman filmet készíteni, ami újult erővel repülhetett volna végig a Földön, és ami nem azt a lejtmenetet folytatja, ami a zseniális 78-as film után kezdődött. A Superman visszatér épp ezért egy teljesen felesleges pénzkidobás volt, ami újat nem tudott mutatni, de még a Donner-féle első filmet sem tudta megközelíteni. Tehát 270 milliót így elcseszni… hát nem tudom. Ha ezt az X3-ra költi, akkor valószínűleg jobban jártunk volna.

Ugyanakkor, ha szépen végig gondoljuk az egész filmet, akkor könnyedén rájöhetünk arra, hogy egy apró, de tényleg apró változással akár mennybe is mehetett volna Singer. A 270 milliós költségvetés elegendő lett volna arra, hogy a már k***ra unalmas Lex Luthort kicserélje egy bizonyos Doomsdayre, aki ebbe a történetbe teljes mértékben bele illet volna, sőt a lezárás is adott lett volna hozzá, sőt egy olyan film kerekedett volna ki belőle, ami méltó lezárása lehetett volna a Reeve érának. De ez kimaradt… ismét láthattunk egy poénkodó, cseppet sem komoly (na, jó… Hackmanhez képest komolyabb volt) Lex Luthort, aki megint nem tudott érdemben hozzájárulni a filmhez.

Amikor leül az ember egy Superman film vagy rajzfilm elé, akkor elvárja, hogy Superman akciózzon, ne pedig csak repkedjen meg elkapjon 1-2 repülő tárgyat. Ez 30-40 éve még rendben volt, de 2006-ban ennél több kell. És nem csak azért, mert a technika lehetővé tenné azt, hogy látványos akciókat vigyenek a rendezők a filmvászonra, hanem azért, mert 270 milliót kapott a filmre Singer, és ami a legfontosabb, hogy az emberek elvárnák már, sőt ki vannak éhezve egy igazi, tökös Superman bunyóra. Miért, de komolyan miért nem kaptuk meg? Minden adott volt hozzá, hiszen Superman majd 70 éves múlttal rendelkezett már és annyi érdekes ellenfelet szerzett, hogy bármelyikőjüket szívesen láttuk volna viszont, a képernyőn, de hát ide Luthor kell…

Szóval én szeretném szereti ezt a filmet, mert az utolsó néhány perc még élvezhető is volt valamilyen szinten, de nem… ennél több kellett volna, főleg úgy, hogy már nem kellett azzal tökölni, hogy ki az a Superman. Singer a 2006-os évben amihez hozzányúlt azt elbaszta, méghozzá nem is kicsit. 4,5/10