Létezik hatásvadász film, és létezik a Mission: Impossible 2. John Woo olyannyira a csúcsra járatta ezt a filmes kelléket, hogy keresve se találnánk még egy ilyet. Amikor Tom Cruise azért növeszti meg a haját, hogy a lassított felvételeken még jobban mutasson, akkor már tényleg mindennek vége. 4 évvel az első M:I kaland után azt hittük, hogy szintet tudnak lépni, ráadásul a rendező is adott volt, de a végeredmény csúnyán elmaradt a várttól.

Hunt épp a vakációját tölti, amikor feladatot kap. El kell kapnia egy korábbi munkatársát, aki egy gyilkos vírust próbál meg a piacra dobni, hogy megszedje magát. A küldetés egyszerűnek tűnik, de végül nehezebb lesz a vártnál, hiszen az idő rohamos telik…

Szeretem a M:I szériát, de ez a második rész nagyon kitűnik, és sajnos nem pozitív irányba. John Woo neve pedig majdhogynem garancia a sikerre, de itt egy annyira hollywoodi produkciót dobott össze, ami ritka. Semmi kockázatot nem vállalt, inkább a vászonra vetett egy 12 sorból álló forgatókönyvet, amiben ellőtte az összes filmes klisét, amit csak lehetett. Emellett valószínűleg nagyon sietett valahová, hiszen trehány módon mindent összecsapott. Egy másodpercet sem fordított a komolyabb melóra, így a főhősnek nem kellett azon agyalnia, hogy merre menjen. Ethan Hunt útja ki volt kövezve a végső harcig, így egy pillanatra sem kellett izgulnunk érte. Tudtuk, hogy az ajtó ki fog nyílni, tudtuk, hogy a golyó nem fog rajta, és tudtuk, hogy mindenre volt kidolgozott terve. Még arra is, ami meg sem történt.

A folytatás eldobott minden olyan pozitívumot, amit kiemelhettünk az első részben. Ez már nem egy kémfilm lett akció elemekkel, hanem egy giccsparádé, akció elemekkel. Egysíkú történet, amit semmiféle csavarral nem egészítettek ki. Galambokat eregettek, lassítgattak, valamint szemüveget raktak Tom Cruise fejére, hogy a tökéletes titkos ügynököt életre keltsék. Hívhatnám a modern Rambonak is. Ettől függetlenül persze élvezhető a film, de tényleg semmi elvárásunk ne legyen vele kapcsolatban, mert nem ad olyat, amit még nem éltünk át. Na, jó… a bunyók egész jól sikerültek, az mindenképp a legnagyobb pozitívumok között van.

John Woo tehát elmondhatja magáról, hogy rendezett egy Mission Imossible részt, de ennyi. Nem alkotott maradandót, de még csak meg sem próbálta. A film ugyan jövedelmező volt, viszont a kimondottam jó első rész után kicsit többet várna az ember. A tempó eszeveszett, de ez mind a film rovására ment. 5,5/10